Olyan mértékű pilótakeringő jöhet, hogy a fal adja a másikat. Belegondoltatok abba, hogy öt nagy név is búcsút inthet a Forma-1-nek? Fessük az ördögöt a falra, következzen a legrosszabb forgatókönyv.      Kép

Úton-útfélen a Forma-1 válságáról hallani. Sok mindent túlélt már az autósportok csúcskategóriája, de mintha önbeteljesítő jóslatként valóban maga alá temetné a sok károgás. A problémák súlyozása egyénfüggő, nem egyértelmű, ezek közül mi árt jobban neki:

• Bernie Ecclestone nyilatkozatai?
• Az n+1. szabályváltozás?
• Az aktuális dominancia?
• A valódi verseny hiánya?
• A klasszikus helyszínek hiánya?
• Esetleg a karakterek hiánya?

Maradjunk a legutóbbinál, a versenyzőknél. Most nem a karaktereik lesz a fő téma, hanem a pályafutásuk esetleges vége. Itt azt kívántam, hogy a hamarosan felsoroltak ne egyszerre vonuljanak vissza. Szinte mindegyiküknek lejár a szerződése, amiben vagy szerepel opció a hosszabbításra, vagy nem. Vagy éppen abban járnak. Versenyzők jönnek-mennek, egyesek kibontakoznak, mások nyom nélkül eltűnnek a mezőnyből. Ez mindig így volt, de a korszakokat meghatározó versenyzők visszavonulása mindig jobban fáj. Még csak nem is kell feltétlenül szimpatizálni velük. Szinte biztos, ennek a csillaghullásnak maradandó nyoma lesz. Tavaly ugyanis elmaradt a nagy pilótakeringő, pedig másról sem szólt a nyár, mint arról, hogy jövőre rá se ismerünk a mezőnyre. Ezt a mondatot egy az egyben szajkózhatjuk most is. Nyertünk egy kis időt, de visszavonhatatlanul újabb évvel kerültünk közelebb ahhoz, hogy a 2000-2002 között bemutatkozott nagy generáció, nem kevesebb mit három világbajnok és egy pár másodperces bajnok utolsó évét kövessük végig. Öt nevet emlegettem, ki az ötödik? Egy tőlük fiatalabb, eddig maximum saját minibajnokságát megnyerő versenyző.

Objektíven és szubjektíven arról, hogy mi áll mögöttük, hol tartanak, és mi várhat még rájuk.

Jenson Button

Fiatalabb rajongói talán abban az évben születtek, amikor a brit bemutatkozott a Forma-1-ben. Ő rendelkezik a legtöbb megtett szezonnal a jelenleg is aktív pilóták közül, s még idén csatlakozhat a 300 feletti starttal rendelkezők szűk klubjához. Járt mélyben és topon is, igazi lassan építkező karrier volt az övé, míg szinte a semmiből világbajnok lett. Az nagyot szólt. Az évekig középszernek elkönyvelt versenyző olyan technikát kapott maga alá, amivel addig nem rendelkezett. Fontos, hogy élni tudott azzal a lehetőséggel, amire kilenc szezon óta várt. De mintha meg se történt volna. A röpke dicsőség óta lefelé tart, pedig 2011-ben még bajnokesélyesként lehetett számolni vele. Tavaly már szinte zuhant, a vele együtt zuhanó csapata az utolsó előtti helyen végzett a konstruktőrök között. Ha nem lenne humorérzéke, végigsírta volna az elmúlt szezont. Lett volna rá oka. Abból a talicskából soká lesz épkézláb versenyautó, és ezt ő nem tudja kivárni. Már ő sem hisz olyan mértékű csodában, mint ami 2009-ben történt vele. Régen volt, talán igaz se volt. Én emlékezni fogok rá. Nem csak a magam nevében beszélek, a poszt szereplői közül neki lehet a legkevesebb ellenszurkolója. Kiegyensúlyozott, nem botrányhős. Nem kell direkt neki drukkolni, hogy szimpatikus legyen. Megérdemli majd a saját Mennyire (nem) jó epizódját.   
Kép

Fernando Alonso

2001-ben erős újoncok érkeztek, s a statisztika alapján ő vitte legtöbbre közülük. Két világbajnoki címmel vonult be a történelembe, ám a neve mellett jegyzett szám már aligha fog változni. Igazi megosztó figura, a legjobbtól a primadonnáig jelzők egész skálájával rendelkezik. Sose volt a kedvencem, de olyan sok emlék fűz hozzá kezdő fanatikus korszakomból, hogy pont ezért *nagy levegő, coming out* ő is hiányozna. Hogy hány bajnoki elsőség maradt benne, azon lehet vitatkozni, de hogy generációjának egyik meghatározója, az nem vitatható. Igaz, az egóbajnoki címe sem. Ő az, aki körül mindig történt valami. A róla szóló portréban nem hagytam szó nélkül a 2007-es csúfos évét a McLarennel (ha az csúfos, milyen volt 2015?), az egy évvel későbbi botrányos szingapúri győzelmét, és a Ferrarinál vívott szélmalomharcát sem. Sokak ellenszenvét megváltoztatta volna, ha úgy felvirágoztatta volna a Ferrarit, mint amennyire szerette volna, és amennyire elvárták tőle. Belefáradt abba a relatív sikertelenségbe, ami Sebastian Vettel árnyékában vetült rá. Három második hely a német mögött, nagy ügy – mondhatnánk. De nem neki. Ő sem lesz már fiatalabb, és legutolsó csapatváltása a lehető legrosszabbul sült el. Most ugyanabban a cipőben jár, mint Button. Ha beérik valaha a Honda motor, azt már ő sem tudja kivárni. Nem hiszek neki, amikor azt nyilatkozza, hogy optimista és motivált. Kalandos életútja miatt a szerződése valószínűleg tele van opciós joggal. Ha végképp megunja a sereghajtást és nem várják máshová, a legeredményesebb spanyol versenyző vissza se néz többet.
Kép

Kimi Raikkönen

A mezőny korelnök pilótája hendikeppel indult tizenöt évvel ezelőtt. Debütáláskor sokan megkérdőjelezték, hogy elegendő lesz-e az a kevés formaautós tapasztalata a Forma-1-hez. Végül rácáfolt a kételkedőkre, mivel a posztban tárgyalt ötösből mindenkinél korábban nyerhetett volna világbajnoki címet. Ő került elsőként közel a tűzhöz, hogy aztán nagyobb legyen a füstje, mint a lángja. Hála az akkori versenyképes, de megbízhatatlan McLarennek, azt hiszem füstből kapott többet. Azért a bukással is „jól” járt. A 2003-as és 2005-ös teljesítményének, meg az elszalasztott bajnoki címeknek köszönheti az őt övező hájpot, amely akkor is kitart mellette, amikor népszerűsége már túlnőtte a képességeit. Ha korábban lett volna bajnok, szerintem régen nem lenne itt, vagyis elmaradt volna az első két évben sikeresnek bizonyuló visszatérése, de legfőképpen elmaradt volna a 2014-es gyalázat. Saját bemutatkozó événél is hátrébb végzett a ponttáblázatban, amire tényleg csak az lehet a mentsége, hogy nem fekszik neki a turbó éra. Kész szerencse, hogy a Ferrari híresen válogatós, ami a saját utánpótlását illeti. Maradása megint annak lesz függvénye, hogy találnak-e a helyére valakit. Egykori csapattársa, a Ferrari partneréhez, a Haashoz szegődött Romain Grosjean tíz körömmel kapna a finn ülése után. Valtteri Bottas szerződése is lejár év végén. A többiekkel ellentétben nekem nem hiányozna, ha végleg szögre akasztaná a sisakját. Évek múlva lehet, megenyhülök felé, elvégre rá ömlött ki először a vitriolos flakonom. Mondhatni miatta indítottam a blogom. Kiakadtam, amikor tavaly újabb esélyt kapott, aminek ez az agymenés lett az eredménye. Már azt is tudom, mi lesz a búcsúposztom címe, de előbb tényleg vonuljon vissza.  
Kép

Felipe Massa

Ha azt mondom, pár másodperces bajnok, mindenki tudja, hogy róla van szó. Neki elhiszem, hogy motivált és még bizonyítani akar. Amennyire a lehetőségei engedik, teszi is. Harmadik szezonját kezdi a Williamsszel, eközben sikerült visszatérnie a dobogóra, és a legnagyobb Mercedes-uralom alatt egyszer az első rajtkockába is. Hiába lökdösi nyugdíj felé a közvélemény, ő makacsul tartja magát. Volt pár mélypontja. Jó, sorozatos mélypontja. Nem kell a szomszédba mennie, hogy rossz szezont mutasson fel. Sokáig, tizenegy éven keresztül hordott pirosat. Elvesztett egy bajnokságot, majdnem ott maradt a Hungaroringen, és Alonso is szinte elfogyasztotta, mindezt egymás után sűrítve. Talán a 2009-es balesete nélkül is belefásult volna, maradjunk annyiban, hogy a lehető legjobbkor váltott. Ahhoz, hogy egyben legyen, neki nem elég a szerencsés csillagzat és a jó autó. Kifinomult műszerekkel érzékeli a csapaton belüli hangulatot, s ha mutatói kicsit is negatív tartományban állnak, zavar támad a rendszerében. Nem kifejezetten Fortuna kegyeltje, s hajlamos meginogni a ránehezedő nyomás alatt. Az elmúlt két szezonban is láttunk tőle ilyet, amikor saját vagy tőle független hiba miatt adott fel versenyeket. Vele zárom a nagy generációt. Egyeseknek lehet, fel se tűnne a hiánya, de én őszintén remélem, hogy a csapata a következő szabályváltozáskor is számít a tapasztalataira, és egyelőre még nem kell búcsúposztot írnom.
Kép

Nico Rosberg

Ő egy kicsit kilóg a sorból. Nem tagja a nagy generációnak, és korban sem tart ott, hogy a pályafutása levezetésén kelljen gondolkodnia. Hallom is a kérdéseket, hogy akkor miért tettem bele a listába? Mert szinte le se intették a tavalyi szezont, Toto Wolff kijelentette, hogy aki nem bír magával a versenyzőik közül, az repül. Érthetetlen a fenyegetőzés, oké, szájkarate előfordult köztük, de tavaly egész kulturáltak voltak, és az austini sapkadobálást leszámítva megúszták csörte nélkül. Lewis Hamilton már hosszabbított, és minden egyenlő feltételeket harsogó nyilatkozat ellenére a csapat maximális támogatását élvezi, tehát aki Wolff szerint repülhet, az Rosberg, akinek alapból lejár a szerződése. Kérdés az, hogy meddig tűr még. Ez az év lesz az utolsó dobása, hogy felülkerekedjen, s erre csak úgy lehet esélye, ha maradéktalanul átmenti a 2015 végén mutatott formáját. Immáron azzal a nyomással, hogy egy háromszoros világbajnok a csapattársa. Ha ez nem lenne elég, a Manorba frissen igazolt Pascal Wehrlein is ott topog a garázs küszöbén, hogy azonnal beülhessen a helyére. Talán minden mindegy alapon, vállalva a kirúgást is, olyan Spa14 módra idén belead mindent. Szinte lerágott csont, amit az eset óta előadtam a védelmében. Amellett érveltem, hogy látszólag minden adott hozzá, hogy felhúzza a webberi cipőt, mégis világbajnokalkat, de a Mercedesnél csak akkor terem neki babér, ha csapattársát és a csapatfőnököt is máshogy hívnák. Gyökeresen eltérő utat járt be, mint Hamilton. Túl sok időt töltött a középmezőnyben, hogy higgyenek neki, amikor bajnoki ambícióiról beszél. Nem akarom, hogy bukottként távozzon, pedig rengetegen már eleve így tekintenek rá.

Kép

A Mercedes előnye akkora, amelyre még sosem volt példa a Forma-1 történetében. Sebastian Vettelen kívül Nico Rosbergen múlik, hogy látunk-e izgalmas csatákat, vagy megint legyinteni fogunk.

A távozhat még kategória

Ide olyan versenyzőket sorolok, akik nem újoncok és nem sereghajtóban ülnek.

Nico Hülkenbeg: a le mans-i győzelme óta leszállóágban van, tulajdonképpen még mindig az áttörésre vár. Jelenlegi csapatában erre nem sok esélye van.

Danyiil Kvyat, Daniel Ricciardo, Carlos Sainz: Igen, így csoportosan. Helmut Marko azt mondta, hogy aki nem teljesít, az repül. Max Versappent nem veszem ide, ő tökmindegy, mit csinál, marad.

A Ricciardót a Ferrariba! mozgalom oszlopos tagjaként mi mást is kívánhatnék 2017-re, mint szép piros, lovacskás overallt az ausztrálnak. Csak ez vigasztalna, ha bekövetkezne a fentebb tárgyalt csillaghullás. De addig még előttünk a teljes idei szezon.

Vitriol a Facebookon

(Csak az szóljon hozzá, akinek káromkodás és személyeskedés nélkül is meg!)