Futamkibeszélő a szezon végéig
Számítottam rá, hogy ez lesz a vége. Előbb visszafordíthatatlan se veled, se nélküled helyzetbe kerültem az idei szezonnal, és hónapokon keresztül tiltakoztam, nehogy szakítófélbe kerüljek a blogolással is. Nem Kanada után volt az első rajongót próbáló időszakom, de most olyan, mintha örökké tartana.
„Túlságosan szeretem ezt az egészet, hogy egyszerűen abbahagyjam, és végleg elvágjam magam tőle. (...) A legjobban azt szeretem, ha kiszolgál, kár, hogy mostanában nem nagyon történik ilyen. Akkor is szeretni fogom, ha Lewis Hamilton kilencszeres bajnok lesz, akkor is, ha az egyik kedvencem nem nyer egyet sem, és Kimi Raikkönen soha nem akasztja szögre azt az átkozott sisakot. A szomorú rajongó énem persze zokog a sarokban, míg az egész F1-ért rajongó részem ordítani tudna. Ameddig jobban szeretem, mint amennyire gyűlölöm, írok róla.” – 2018. szeptember 2.
Ma már biztos, hogy az "egészért rajongó énem" elhagyott. Még mindig szeretem, máskülönben nem nézném, de bizonytalan ideig nem írok róla. Akik a blog Facebook oldala helyett ezen a felületen szeretnének a szezon hátralévő futamairól beszélni, itt a bejegyzés alatti kommentszekcióban megtehetik. (Természetesen válaszolni is fogok.)
Kilencedik hellyel lett meg a bajnoki cím
