Mi ez a blog és miért csinálom?
Röviden: mert véleménye bárkinek lehet. Mindenekelőtt ha nem értesz egyet velem valamiben és ennek hangot adnál, a b-közép hangulat elkerülése érdekében óvakodj a következőktől:
- CAPSLOCK billentyű indokolatlan használata (jól látok)
- személyeskedés (az értelmi képességeimmel sincs gond)
- káromkodás (ezt tényleg ne)
A blog létrejöttének okai:
1, Saját közléskényszerem
2, Pártatlanságról megfeledkező portálok+bulvár
3, Silány fórumozói/komment kultúra
1, Saját közléskényszerem
Egy blog működtetésének legfontosabb követelménye, hogy legyen mivel megtölteni. Akad bőven mondanivalóm, s személyiségemből kiindulva hangoztatni is szeretem. Más kérdés, hogy mások kérnek-e belőle vagy nem. Amennyiben túl sok vagyok, fenti jobb sarokban lévő piros X-re kattintva többé nem találkozunk. Ha érdekel, amit csinálok és visszajársz, talán az is érdekel, miért van ez a blog.
Hosszú múltra tekint vissza a Forma-1 rajongó pályafutásom, de a 2014-es szezonhoz hasonló kiábrándultságot még nem éltem át. Szuzuka (és Szocsi) után úgy vártam a végét, mint ahogy máskor a szezonok kezdetét szoktam. Szerettem volna hangadásra alkalmas közeget találni, s mintegy terápiaként kezdtem F1-ről írni. Nem vagyok újságíró, csak valaki, aki az átlagnál jobb íráskészséggel rendelkezik. Egy véleményblognak nem kell mindenkinek megfelelni. Nálam nincsenek érinthetetlen témák, és nem érdekel, melyik versenyzőnek mekkora és/vagy mennyire sértődékeny a rajongótábora, lásd rögtön a legelső bejegyzést.
2, Pártatlanságról megfeledkező portálok+bulvár
Egy magát független hírportálként megnevező oldal szerintem nem engedheti meg magának sem a nyílt, sem a burkolt véleményformálást. Nem érdekel, hogy mindez a kattintásvadászat érdekében bevetett trükk vagy micsoda, az elfogultság a rajongói oldalakra való, nem pedig nagy látogatottságú híroldalakra. Nekem is vannak kedvenceim, de képes vagyok arra, hogy időnként kilépjek a rajongói cipőből. Ha mégsem sikerül, nyugodtan figyelmeztessetek a fentebb leírt kommentelési szabályok betartásával.
Nem hagyhatom ki a másik bosszantó jelenséget, a bulvártengert sem. A versenyzők Facebook, Twitter, Instagram szentháromságáról bárki tájékozódhat, ezek ismételt megosztása az én szememben nem minősül saját tartalomnak. A lájkok gyűjtésén kívül helykitöltés lehet a célja, amit valahol megértek. Gyors, könnyen befogadható információ, és a szerzőtől, bocsánat, a megosztótól sem igényel nagy munkát. Nálam ilyet ne keressetek.
3, Silány fórumozói/komment kultúra
A vélemény érdekes műfaj, sokat elárul a rólunk. Nem örök igazság és mindig a saját egyéni látásmódunk határozza meg. Véleményt közölni bátor tett egy olyan közösségben, ami azonnal ugrik az általa képviselt irányvonaltól eltérő nézőpontra. Az egyik legkiakasztóbb dolog, hogy sokan nem tudják kezelni az ellenvéleményeket. Az internet névtelensége tovább bátorítja a kommunikációból megbukott egyéneket, akik aztán megsértődnek, mocskolódnak, személyeskednek, ha valami nem tetszik nekik. Bármennyire fáj, az ellenvéleménynek is helye van, de nem mindegy, hogyan közöljük.
Ki itt belépsz, ne hagyj fel minden reménnyel.
Ha rám is kíváncsi vagy: itt vagy itt követhetsz.
