Ha már elfelejtetted, milyen volt Vettel első győzelme a Ferrarival, vagy már követni sem tudod az idei történéseket a Mercedesnél, akkor ez  a bejegyzés neked szól. 

1. Elindult a 2015-ös szezon
2. VERRARI IS BACK!
3. Mercedes kontra Rosberg
4. Szikraeső HomokisztánbanTM

Szolgálati közlemény: Későbbi hivatkozás céljából a Spanyol Nagydíj előtt megjelent összefoglalóim ebben a posztban lesznek elérhetőek. 

EZ TÖRTÉNT AZ ELSŐ NÉGY FUTAMON

1. Elindult a 2015-ös szezon
   
   

Ugyan a Mercedes ismét letarolja a mezőnyt, de a konstruktőri második és az egyéni világbajnokság harmadik helyéért a tavalyinál is élesebb lehet a csata. Jót tenne, ha Daniel Ricciardo sikereihez hasonlóan mások is szereznének „lepattanó” győzelmeket. Gondolataim a szezon előtti tesztek és az első verseny után.

Egy hét távlatából semleges érzésem van a szezonnyitó melbourne-i futamot illetően. Jó is volt, meg nem is. Főleg nem. De azért nem volt egetrengetően rossz. Őszinte leszek. Két éve elaludtam az Ausztrál Nagydíj közepén, ami azóta sem fordult elő velem, még az utóbbi évtized legpocsékabb versenyét produkáló orosz futamon sem. Ha a két Mercedest és az eleve kevés indulót nem számítjuk, egész jó ízelítőt kaptunk az idei szezonból. Nem minden évben esik meg, hogy ennyi esemény (műszaki hibák, előzések) történik egy olyan helyszínen, amit nem szokás mérvadónak tekinteni, hiszen a valós erőviszonyok a sokéves tapasztalatok alapján az első európai hétvégéig váratnak magukra. Legyünk bizakodóak! Lehetünk?

Mit láttunk Ausztráliában?

A tavaly nulla pontos Sauber az erősödő Ferrari motornak köszönhetően már a teszteken felvillantotta, hogy ott kívánják folytatni, ahol annak idején Sergio Perez dobogóinál abbahagyták. (Már három éve volt!) A pilótafelállásuk körüli botrányt szívesen kihagyták volna az életükből, de ehhez azelőtt kellett volna gondolkodni, mielőtt három versenyzővel is szerződést kötöttek volna. Az újonc Felipe Nasr nevéhez minden idők legjobb brazil debütálása fűződik, s Marcus Ericsson sem okozott csalódást. A megbízhatóságra törekvő Toro Rosso úgy tűnik, máris a Red Bull fölé nőtt, nem kis fejfájást okozva a Renault elsőbbségét élvező (legalábbis még élvező) nagy csapatnak.

Fiatal pilótáik remekül vették az akadályokat, mégis számomra a Ferrari szolgáltatta a legnagyobb meglepetést. Sebastian Vettel ott van, ahol lenni akar, a csapat pedig olyan motiváltnak tűnik, mint évek óta nem. Kicsit mindenki csodát vár tőlük, ami valljuk be, hatalmas teher.

És ennyi volt a pozitívum.

Tavaly év végén sajnos hozzászokhattunk a kevés autók látványához. A majdnem rajthoz álló Manor és a teljes csődöt mondott Caterham nélkül maximum tizennyolc autó sorakozhatott volna fel a rajtrácsra, de ami március 15-én történt, arra senki nem fogadott volna. Lefulladó autók már a felvezető körön, elsőkörös baleset, versenytől eltiltott pilóta… végül tizenegy célba érő. Ha a jó oldalát nézzük, majdnem mindenki pontot szerzett és a Honda motor is teljesítette a leghosszabb etapját. Már itt is vagyunk. Két szó. McLaren Honda. A nosztalgia szellemében tőlük is sokat vár a világ, ők azonban a saját elvárásaiknak sincsenek közelében. A lassan veterán Fernando Alonso és Jenson Button minden bizonnyal jobbat érdemel a kényszerű várakozásnál. Idén először mindkét autójuk célba érését kell megünnepelniük.

Tegyük fel, hogy Malajziától csatlakozik a Manor és megszűnnek a felvezetőkörös műszaki hibák és mind a húszan gond nélkül elrajtolnak. A Mercedes továbbra is másik dimenzióban fog versenyezni, és jobb esetben egymáshoz azért lesz közük. Mögöttük a Ferrari és a Williams ádáz küzdelme várható, feltéve, ha egyik csapatnál sem ejtenek hibát a boxkiálláskor. Mögöttük is szoros lehet, hiszen a Red Bullnak mindent meg kell tennie azért, hogy ne süllyedjen le a középcsapatok szintjére. Sajnos a négyszeres világbajnok csapattal még ez is megtörténhet. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy tudjuk, a legutolsó helyen a teszteken meg sem jelenő és nevezését is éppen időben leadó Manor fog végezni, s a négy motor beépítését engedélyező szabály van olyan őrültség, mint a tavalyi dupla pontos szezonzáró futam. A költségcsökkentés nevében óriási költségekkel jár a tartós alkatrészek kifejlesztése, emiatt a csapatok fele anyagi gondokkal küzd, de mintha a szabályok alkotói nem éreznék ezt az ellentmondást. A nézők a helyszínen és a tévé képernyője előtt is versenyt akarnak látni. Már szinte senkit nem érdekelnek a motorhangok, a valódi verseny hiánya annál inkább. Ugyanazt tudom írni, mint a cikk legelején: remélem, hogy a Mercedesek mögött látunk valamit, amit úgy hívnak, Forma-1.

2. VERRARI IS BACK!

Avagy vigyázz, mit kívánsz!

Nico Rosberg kívánsága, miszerint reméli, hogy az izgalmas versenyek érdekében közelebb kerül hozzájuk a Ferrari, máris teljesült. Ahogy Sebastian Vettel gyerekkori álma is.

A tavalyi szezon során jó adag szerencse és helyzetfelismerés kellett ahhoz, hogy Daniel Ricciardo háromszor is legyőzze a Mercedeseket. Az idei Maláj Nagydíjon azonban más történt. Mivel az időjárási körülmények mindenki számára egyformán adottak voltak, nem beszélhetünk mázliról. A Ferrarik jobban bírták a hőséget és kész. Helyzetfelismerés? Bármikor előfordulhat, hogy az élmenő csapat eltaktikázza magát, valaki pedig kihasználja a felkínálkozó lehetőséget. Hogy eddig két versenyből kétszer a Ferrari tette mindezt, megint csak több tényező következménye. Új vezetőség, új pilóta, új szélcsatorna, de a cél régi: újra „A Csapat” szeretnének lenni, akiről annak is a Forma-1 jut eszébe, aki nem követi a versenyeket. A futam leintése után és az azt követő pár napban átmenetileg ismét ők voltak a Forma-1, s Vettel is érdekes helyzetbe került. Dicsérni kezdték a munkamorálját, a személyiségét, a vezetési stílusát, holott ő eddig is ilyen volt. Remélem, ez a túl fiatalon túl sokat nyerő „kölyök” a ferraris korszakában végre megkapja azt az elismerést és tiszteletet, amit egy négyszeres világbajnok érdemel.

Rossz alkalmazkodás ide vagy oda, a Mercedes „csak” a győzelemről csúszott le, az értékes pontokról nem. A dobogóra álló Hamilton és Rosberg mégis elégedetlen volt a csapatával. Ahogyan utaltam rá, és a rádiós visszajátszásokban is hallottuk, nem mentek zökkenőmentesen a dolgok a Mercedes versenystratégiája körül. Világbajnokként sem engedhetnek meg maguknak semmilyen hibát, hiszen 2014-hez hasonlóan idén is akad, aki a lepattanóikra vár, ráadásul képes erőből támadni. Viszont a Ferrari csapatfőnöke óva int a túlzott magabiztosságtól. Ettől még a helyzetük biztató, hiszen nagyjából a teszteken látott erősorrend köszönt vissza az első két futamon.

Ezúttal sem feledkezhetek meg az aktuális negatívumokról. A trópusoktól nulla ponttal búcsúzó Sauber és a kettős kiesését is már-már sikerként kommunikáló McLaren (még az egy szem Marussia is célba ért!) feketítette be a futamot. Előbbi bosszantó, utóbbi lassan legyintést sem von maga után. A 2007-es botrányokat is megszégyenítő terelésekkel és az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal Alonso balesetével és a teljesítményükkel kapcsolatban kezd unalmas lenni a műsor. Valaki továbbra sem mond igazat. Azok után, hogy Button hetekig maga sem tudta, folytatódat-e a pályafutása, egyedül őt sajnálom ebben a történetben. A csapatnak két futam után is a hibák minimalizálása és a pontszerzés lehet az idei célja, pole-hoz és dobogóhoz kisebb csodára lenne szükségük.

Persze ne legyen igazam. Azok után, hogy szerkesztőségi esélylatolgatás során lebecsültem a Toro Rossót, akik azóta kétszer is rám cáfoltak, nem merek hosszú távú előrejelzésekbe bonyolódni. Vannak kedvenceim, de elsősorban én is a versenynek szurkolok. Egy többesélyes, futamról futamra változó év jót tenne a Forma-1 megítélésének. 2012, gyere vissza!

3. Mercedes kontra Rosberg
   
   

Hogy a tíz csapatból már nyolc pontot tudott szerezni három futam alatt, az dicséretes. Hogy megint ugyanazok álltak dobogóra, fogjuk rá, ez sem rossz. De hogy tavaly Monaco, Hungaroring és Spa után újból a Mercedes körül álljon a bál, az már sok. A nemzetközi sajtó hozza a szokásos formáját, sározza Rosberget és issza Hamilton szavait. A fenti cím alapján nem nehéz kitalálni, miről fog szólni a véleményrovatom legújabb fejezete. Gyengébb idegzetűek, valamint a csapat azon elvakult rajongói, akik kicsit sem bírják a kritikát, ne kattintsanak tovább.

Időt utaztunk volna? Az olvasók szerint is az Ausztrál Nagydíj „izgalmai” köszöntek vissza Kínában? Erre a futamra sem a szezon legnagyszerűbbjeként fogunk emlékezni, sokkal inkább arra, hogy Nico Rosberg egész hétvégén kikapott a csapattársától, s újból a Mercedesen belüli viszonyokra irányult a figyelem. Aki azt várja, hogy beállok a sorba és megismétlem a sajtóban leírtakat, nem is tévedhet nagyobbat. Kezdem is a szentségtörést: nem kedvelem a Mercedes csapatot. Sem Hamiltont. Rosberget viszont igen, és rossz nézni, mi történik vele.

Hadd közelítsem meg látszólag messziről a problémát. 2013-ban anyagi érdekeket sejtettem a váratlan szerződés mögött, mondván volt az a pénz, amivel egy látszólag évekig világbajnokságra esélytelen csapat elcsábította Lewis Hamiltont az őt „felnevelő”, de egyre gyengébb éveket produkáló McLarentől. A hároméves szerződés szinte végeláthatatlannak hangzott, ki gondolta volna, hogy jelenleg is tartó sikerszéria kezdődik a német alakulat és a brit pilóta számára. A siker és a belé vetett bizalom töretlen, jóformán ugyanolyan kivételezett státusszal bír (persze nem hivatalosan), mint annak idején a McLarennél. Illik a Mercedeshez. Reklámértéke van. Pénzt hoz. Világbajnok. Immár kétszeresen. Bernie Ecclestone példaképnek állítja a többi pilóta számára.

Amíg Hamilton learatja a babérokat, Nico Rosberg folyamatosan kivívja maga ellen a közharagot. Hogy juthatott idáig? Mit tett ezért? Egyáltalán tett ezért? Kezdettől fogva tagja a Mercedesnek, s mindhárom közös évükben legyőzte Michael Schumachert. Valamit azért tudhat, nem igaz? Azonban egy téren a hátránya behozhatatlan. Hamiltonnal szemben neki nem adatott meg, hogy rögtön élcsapatnál mutatkozzon be. Valljuk be, mire nyertes autó került alá, beleszürkült a jók, de azért nem kiemelkedően jók közé. S a tapasztalatok szerint aki évekig a középmezőnyben körözget, akkor is nehezen vetkőzi le magáról az átlagpilóta jelzőt, amikor már sikeresebb időszakát éli. Nem a versenyző hibája, egyszerűen így működik az emlékezet.

Térjünk vissza arra a pontra, amikor a csapat számára nagy reklámértékkel bíró Schumacher másodjára is visszavonult. Fontos megjegyezni, mert eszmefuttatásom lényeges eleme, hogy Hamilton már az új, Toto Wolffot magába foglaló csapatvezetés szerzeménye. Magától értetődő gesztusértékkel bírt és bír azóta is, hogy Rosberg egy újabb húzónevet kapott maga mellé. Fordítsuk le: hiába te voltál itt előbb, nem szeretnénk rád építeni a csapatot. A 2014-es szabályváltozásokra legnagyobb erővel készülő és a változásokból folyamatosan profitáló Mercedes valószínűleg nem számított arra, hogy Rosberg kivirágzik és bajnokesélyessé növi ki magát.

Persze nagyon jól hangzik, és igyekeznek minél többször megerősíteni, hogy a Mercedesnél nincs és nem lesz csapatsorrend. Aha… A sokat látott Forma-1 rajongók meg csak mosolyognak. Mi is történt rögtön 2013 elején? Ki alkalmazott csapatutasítást, hogy Hamiltont dobogóra juttassák? Az a dobogó a szponzoroknak szólt, hogy bebizonyítsák, milyen jó vásárt csináltak Hamiltonnal, de az eset a hírhedté vált Multi21 árnyékában hamar feledésbe merült.

Tehát nem 2014-ben kezdődött „A Mercedes és a különös rádióbeszélgetések” című folytatásos teleregény, amelyben hamar Rosberg kapta a sunyi, gazdag, ficsúr szerepét, aki mindig keresztbe tesz a szegény jófiúnak. Ismerős? Nem ugyanígy szólt Hamilton tavalyi meséje, hogy neki sokkal több akadályt kellett leküzdenie, mint a szerinte luxusban és burokban felnőtt csapattársának? A Forma-1 örökös véleményvezérének számító brit sajtó azonnal rávetette magát a témára, Rosberg és a sportág kritikusabb rajongói pedig pislogtak, mint hal a szatyorban. Szerencsére ekkor még akadtak, akik nyilvánosan Rosberg mellé álltak, s elítélték Hamilton pszichológiai hadviselésnek nevezett gyerekes megnyilvánulását. A legújabb gumicsont, hogy Shanghaiban Rosberg meg sem próbált nyerni, s ezért panaszkodott Hamiltonra. Elég beleolvasni bármelyik oldalon a hír alatti kommentekbe, hogy lássuk, mennyi támogatója van a németnek. Hát nem sok. A kitartó lejárató gépezet meghozta a gyümölcsét.

A károgók „a német csapat biztosan német világbajnokot akar” elmélete csupán addig tartotta magát, amíg összeesküvés-elméletnek látszó balszerencsék sorozata üldözte Hamiltont. A Belga Nagydíj után a félresikerült előzési szituáció miatt a csapattársa versenyét tönkre tevő versenyző mocskolása soha nem látott méreteket öltött. Az ellendrukkerek kiélhették magukat. Sokkal rosszabb, hogy bár nem ismerik el soha, de Rosberg elvesztette a csapata bizalmát is. A Mercedes azóta is vitatható módon kommunikációs baklövést vétett. Először (helyesen) versenybalesetnek minősítette az esetet, aztán Toto Wolff azelőtt szankciók bevezetéséről nyilatkozott, hogy Rosberget meghallgatták volna az ügyben. A versenyző rögtön a futamgyőzelmét követően szurkolók céltáblája lett. Nem érdemelte meg a kifütyülést, futamokkal később pláne nem. A közönség balhés focidrukkerek szintjére süllyedt.

Nincs mit szépíteni, Rosberget megviselték a történtek. Látszott a teljesítményén és év vége felé látszott az arcán is. Talán sosem derül ki, hogy az őt nyomasztó hibák közül akad-e legalább egy, ami nem volt „természetes”. Mi zajlott le Belga Nagydíjat követő megbeszélésen? Mi az a rejtélyes büntetés, amit kiszabtak rá? Mindezek tükrében van egy különösen érdekes eleme ennek a csúnya történeknek: a német a nyári szünet előtt meghosszabbította a 2014-ben lejáró szerződését. Az elvesztett világbajnoki cím és az egyenlőtlen bánásmód tükrében szerintem hibát követett el. Az aláíráskor még kétesélyes világbajnokság abban a pillanatban kicsúszott a kezéből, amint a verseny hevében defektet okozott Hamiltonnak. Ismétlem, nem szándékosan. Emlékezzünk csak vissza! Az eset előtt maga a csapat is hangoztatta, hogy idő kérdése a pilótáik kettős kiesése. Nos, szó szoros értelemben ez a mai napig nem történt meg. Mégis a plafonon voltak utána, s gyakorlatilag Rosberg ellen uszították a nekik hűségesen csaholó médiát. Színtiszta kettős mérce. Akad olyan, aki elhiszi, hogy ha Hamilton próbálkozott volna előzéssel és ejtette volna ki Rosberget, ellene is ugyanolyan lejárató kampány indult volna? Hogy kegyvesztetté válhatott volna azok előtt, akiknek az ő szerződtetése volt a legelső nagy sikerük? Persze hogy nem.

Forma-1-es berkekben vannak a belső problémáikat intelligensen kezelő csapatok, és vannak a médiának akarva vagy akaratlanul mindent kiteregető idióták, akik átfedést mutatnak a negatív reklámot is reklámként kezelő csapatokkal. A Mercedes olyan előnyben van a többiekkel szemben, hogy úgy érzi, semmi nem árthat nekik. Elvégre a Red Bull is túlélte a Multi21-et és azt, hogy versenyzőik finoman szólva sem voltak baráti viszonyban. Egyben biztosak lehetünk: messze még a szezon vége, így tudom, hogy nem utoljára ragadtam klaviatúrát a Mercedes kontra Rosberg drámában.

Hogy írnom kellene a Kínai Nagydíjról is?

A verseny alatt a következő gondolatfoszlányokat vetettem papírra:

- Kvyat mintha nem találná a helyét az új csapatánál

- Ricciardo eltűnhet a mezőnyben, hol van már a tavalyi hó?

- pont Button okoz balesetet és pont Maldonado az áldozata?

- Rosberg és a furcsa kérdései a rádióban

- Raikkonen 1-2 év múlva Vettelnek is beszól, amiért lekörözi?

- egy mondaton belül: mindkét McLaren és Manor célba ért

- a dobogói ellenére ez idáig nem Rosberg szezonja

- Melbourne 2.0 (eredetileg ez lett volna a bejegyzés címe)

Hol a következő futam? Teheti fel jogosan a kérdést mindenki, akit elkényeztetett a malajziai befutó. Nem csak a dobogó volt ismerős, hanem az alsóbb pontszerző helyekért folytatott csaták, valamint egy elfüstölő Toro Rosso is. Úgy tűnik, ezzel kell beérnünk Bahreinig, ahol jelenleg is azért küzdenek a szervezők, hogy versenyzésre alkalmas állapotban adják át a pályát.

4. SZIKRAESŐ HOMOKISZTÁNBAN^TM
   
   

Ha csak egy körrel tovább tartott volna a verseny! Ilyet még nem láttunk, a Mercedes a megbízhatóság rovására tudta megőrizni fölényét a Ferrarival szemben, sőt, ezt el is ismerték. Mi történt a szikraesőn túl?

Meglepő jelenségeknek lehettünk tanúi a sivatagi éjszakában. A malajziai győzelme óta Bahreinben is esélyesnek tartott Vettel hibát-hibára halmozott, de ettől függetlenül ő és Rosberg ádáz adok-kapokkal ajándékozta meg a nézőket. A milliméter pontossággal kivitelezett előzéseket látva háromszor akadhatott el a lélegzetünk, nehogy balesetbe torkolljon és idő előtt véget érjen a látványos küzdelem. Rosbergnek életbevágó, hogy megőrizze az itt mutatott formáját, különben a Mercedes nem csak utalgatni fog rá, hogy népszerűtlen döntéseket is meghoz a bajnokság érdekében. Mondjuk ki: beáldozzák az ő versenyét, hogy Hamilton kényelmesen kimaradjon a mögötte zajló csetepatékból. Ez a szóba jöhető legrosszabb forgatókönyv. Természetesen nem ezt várom, de miután Rosberg négyből négyszer csapattársa mögött végzett, és a Ferrari ilyen tempóban zárkózik fel, már a szezon közepén megtörténhet az első nyílt utasítás.

A világbajnok istállónak bejött a fékhiba kockázatát tudatosan vállaló hozzáállás. Ha nem éreznék az olaszok fenyegetését, miszerint hol az egyik, hol a másik Ferrari csíp le egykor több célegyenesnyi előnyükből, nem szítanák a maradék Rosberg-szurkolót, hogy „valakit” hátrasorolnak, ha eljön az ideje. Kifejezetten bosszantó lehet látniuk, hogy a Ferrari minden ízében úgy fest, mint egy csapat. Nincs (vagy nem látszik) belső feszültség, az új emberek is összecsiszolódtak. Nem mellesleg a versenyzőik sem fújnak egymásra. A főnök pedig vérbeli főnök, nem pedig vállalati kirakatember. Nyugalmuk is sokat elárul. Nem, ez nem az esélytelenek nyugalma. Ez a tudjuk, hogy eljön a mi időnk nyugalma.

Az élre törő Ferrarinak két erős pilótára van/lesz szüksége, akik képesek együtt dolgozni, s akik között nem száz pont lesz a különbség az utolsó futam után. Kimi Raikkönen nem győzi hangsúlyozni, hogy ez az autó sokkal vezethetőbb a 2014-esnél, mert pontosan tudja, hogy egy újabb harmatgyenge szezonért páros lábbal történő kirúgás lesz a jutalma. Tartom magam ahhoz, hogy idén is kikap csapaton belül, azonban vereségének mértéke kisebb lesz. Nem az híresen jó csapatjátékos, s talán a legelvakultabb szurkolói is belátják, hogy kedvencük már nem lesz világbajnok. Köszönjék meg a finn régi-új csapatának, hogy az nem fektetett elég időt, pénzt és energiát az utánpótlás felnevelésére, így másodjára is esélyt kapott tőlük. És nem, egy dobogó és a csapatfőnöktől kapott ölelés még nem jelent automatikus belépőt a következő évre.

A fentebb tárgyalt két csapat mellett a McLaren Hondára szegeződik a legtöbb szempár. Vajon ők elhiszik, amit mondanak? Vagy visszafojtott kínos röhögéssel teszik közzé minden egyes nyilatkozatukat? Minden szuper, mindenki elégedett a szélmalomharcnak tűnő fejlesztési hajrával. Vitathatatlan, hogy fejlődnek, de ezzel is hihetetlenül óvatosan kell haladniuk. Hiszen a Honda annyira „felcsavarta” az erőforrást a negyedik versenyre, hogy Button autója nem bírta az iramot. Hála a technikai baklövések sorozatának, a brit pilóta a garázsban töltötte a 200. mclarenes futamát. (Hivatalosan Spanyolországban írhatja a neve mellé.) Ezzel szemben Alonso sikerben fürödhetett, kár, hogy nagyjából még mindig a Minardiban érezheti magát: szombaton bejutott a Q2-be és vasárnap majdnem, MAJDNEM pontot szerzett. Következik az általában vízválasztónak tartott első európai helyszín, ahol nem kizárt, hogy valamelyik versenyző valóban az első tízben végez. Ha az esélyes versenyzők fele kiesik előlük és csak a Manor végez mögöttük, akkor biztosan.

A Mercedes németje jogosan kapta meg tőlem a futam egyik legjobbjának címét. Hogy ki lett a másik nap embere? Pastor Maldonado, aki végre kamikaze akcióktól mentes, átgondolt manővereket mutatott be, amíg a technika bírta alatta szusszal. Ráadásul a kiesésen kívül más büntetést is kapott: jogtalan hátrányszerzést állapítottak meg a versenybírák, amiért a venezuelai két helyet kihagyott a rajtrácson. Ebből a szempontból jogos a szankció, hiszen Maldonado nem csak magával tolt ki, hanem a mögötte rajtolókkal is. Rendben, ügy lezárva, de amikor Kínában Hamilton ferdén állt be a rajtrácsra, azt miért nem vizsgálták ki? Legalább imitálták volna.

Végezetül pár szót a csapnivaló Renault-ról. Hány korbácsütést érdemelnek, hogy négyből mindössze egy Renault motoros autó ért célba ép motorral? Viszont egy jóformán „halott” motorral is pontot szereztek. Daniel Ricciardo nyilván nem azzal szándékozott felvenni a versenyt a tűzijátékkal, hogy Red Bulljával végigfüstöli a célegyenest. Mi más is következhetne ebből, mint újabb motorcsere. Katasztrófa. Itt is, meg a Toro Rossónál is minden szuper, mint a McLarennél.

***

Kép

Vitriol a Facabookon is

(Csak akkor szólj hozzá, ha megy káromkodástól és személyeskedéstől mentesen is!)