Címlapsztori vol.2

Nyílt levél a szerintem igazságtalan bánásmóddal kapcsolatban. Avagy itt az éves metablog poszt, és megint a címlapra kerülésről szól. Vettel és Hamilton után én is bevágtam a primadonnát.

Kedves blog.hu és Index2 szerkesztők!

Köszönöm az újabb siralmas, erős képanyaga ellenére kép nélküli, mesterien szem elől elrejtett címlapot (hurrá, legalább kikerültem, nem úgy, mint a tavalyi személyes kedvencem).

Az a jelenlegi helyzet, hogy az órákon keresztül írt ötoldalasnál is hosszabb F1-es összefoglalóm, ami NEM LEFORDÍTOTT panelmondatokból áll, – aminek a fele egyeseknél amúgy is interjúrészlet és tádám, címlap – szokás szerint a süllyesztőbe került. Azt hittem, az i2-n helye van a saját tartalomnak, de úgy látszik vagy igény nincs rá a 123456. semmitmondó életmód poszt mellett, vagy titeket, szerkesztőket fekszik meg egy-egy hosszabb írás. Idén még nem is írtam ekkorát, mint az emlékezetes Azeri GP után. Ritkaságszámba megy, ha kiemelt helyet, vagy legalább képet kapok az ajánlóm fölé. Annak azért örülök, hogy a sokszor kreatív címadásomat az esetek túlnyomó többségében nem vétózzátok meg.

Továbbra is ezen a felületen van a legtöbb esélyem arra, hogy másokkal is megosszam az írásaimat. Szerintem tudok írni. Van stílusom is. Hogy tetszik-e mindenkinek, abba nem megyek bele. Szeretem is, amiről írok. Viszont az olvasóim száma meglehetősen behatárolt. Nem reklámozom szét magam, nem nyomulok erőszakosan a létező összes helyen, facebookos követőim száma két év után is kétszámjegyű. Az olvasottságot és követettséget mérő számok könyörtelenek. Ha gyengék a mutatóim, gyenge vagyok én is? A számok nyelvén az én írásaim kevesebbet érnek azokénál, mint akikkel kegyesebbek vagytok? Néha jól esne egy képes ajánló, főleg ha nincs másik F1-es téma a címlapon.

Tisztában vagyok vele, hogy én is ingyen kontentet állítok elő, és hogy a posztjaim csak akkor érnek el szélesebb közönséget, ha ti is úgy akarjátok. Nekem nem célom párhuzamosan dolgozni az Index sportrovatával, nem csinálok enyhe túlzással minden kerékcseréből hírt, mint az általam sokszor fordítógépeknek nevezett blogger kollégáim. Az ilyen címlapoknak amúgy mi értelme van? Tudom, ingyen tartalom. Meg hírverseny. Meg mennyiség. Egészségetekre. Híreket átvenni a legkönnyebb, amire a tartalomgyártás szót is sajnálom.

Véleményem erről:ddlu_s9xyaejept.jpgKöszi, Lance, igazán kifejező.

Ha tavaly azt éreztem, engem biztosan szívattok, idén mit gondoljak? Jó, ha két posztom kapott a címlaphoz képet, kettő pedig kapásból nem ment át azon a híres rostán, amire egyszer már reagáltam. Semmi nem változott egy év alatt, ezt az első Címlapsztoriban írtam:

  • Frissesség. Forma-1 hétről-hétre, nem is lehetne frissebb témám.
  • Csak itt, csak most. Nem írok máshol.
  • Érdekesség, egyediség. VANNAK SAJÁT GONDOLATAIM, mégis számtalanszor alulmaradok a középszerűséggel szemben. De ti tudjátok, miért a tízsoros bulvárszemét vagy lefordított cikk (hello, egyedi tartalom!) ér többet.
  • Először közölni. Sokat javult a tempóm, de továbbra sem szeretem összecsapni a munkát. A versenyek leintése után 10 perccel baromira nem állok készen, elvégre vagy a futamot nézem, vagy teljes odafigyeléssel írok. Inkább legyek lassú, mint felületes. Nehezen hiszem el, hogy nektek fontosabb a gyorsaság az alaposság helyett, mégis ezt látni.
  • Képek. Ez alap. Mégis számtalanszor kerültem ki úgy címlapra, hogy a gondosan válogatott képeim közül egyet se tettetek az ajánlóba. Nem is jöttek úgy a kattintások.

Még valami: ugyan besoroltam a létrehozásakor, mégis az a helyzet áll fenn, hogy a szerkesztőknek két éve nem sikerül beemelni a blogomat a sport kategóriába. Miért?

Nem akarom bezárni a játszóteremet. Látogatókat és értelmes kommenteket szeretnék.

*éves rendszeres rinyálás vége*

Vitriol a Facebookon

(Csak akkor szólj hozzá, ha káromkodás és személyeskedés nélkül is megy!)