Rajongót próbáló időszak

A legendagyártás már jól megy, kaphatnánk végre versenyt is? Büntetés és botrány nélkül.d8p81hyxyaafb8f.jpg

Csak saját felelősségre. A sok „Hamiltonozás” ellenére a posztnak nem ő a főszereplője, és a futamot sem részletezem.

Sebastian Vettel elsőként célba érve sem ünnepelhette a dobogó tetején idei első győzelmét. A veszélyes manőverért megbüntetett német is kimondta, amit sokan gondoltak a futam után: ez már nem az a Forma-1, amibe beleszeretett. Ha nincs verseny, az a baj, amikor verseny van, akkor valamivel kinyírják, mint most Kanadában. Amikor egy büntetésnek az idei hetedik Mercedes győzelem a következménye, a pártatlan nézőknek is joga van csalódottnak vagy dühösnek lenni. Én aztán vádolható vagyok elfogultsággal, de azzal nem, hogy kényszerből, bevonódás nélkül írnék. Újrahasznosítottam néhányszor ezt a szövegrészletet, de jöjjön megint:

„Túlságosan szeretem ezt az egészet, hogy egyszerűen abbahagyjam, és végleg elvágjam magam tőle. Néha sírok rajta örömömben, többnyire csalódottságban, megint máskor feldühít. A legjobban azt szeretem, ha kiszolgál, kár, hogy mostanában nem nagyon történik ilyen. Akkor is szeretni fogom, ha Lewis Hamilton kilencszeres bajnok lesz, akkor is, ha az egyik kedvencem nem nyer egyet sem, és Kimi Raikkönen soha nem akasztja szögre azt az átkozott sisakot. A szomorú rajongó énem persze zokog a sarokban, míg az egész F1-ért rajongó részem ordítani tudna. Ameddig jobban szeretem, mint amennyire gyűlölöm, írok róla.” – Tisztul a vörös köd, 2018. szeptember 2.

Beletrafáltam. Hamilton simán kilencszeres bajnok lehet, mert bevallottan egyre több kedve van 2020 után is folytatni, Raikkönennek még van legalább másfél éve, és a kedvencem, akire céloztam, éppen a karriertemető fázisban tart. Finoman fogalmaztam a leadben, hogy nem könnyű szeretni ezt a szezont. Az elmúlt években folyamatosan dőltek a dominók, és a 2019-es Kanadai Nagydíjjal az utolsó előttinél találtam magam: a negatív érzés kerekedett felül. Tiltakozom, nehogy az utolsó is ledőljön, bár akkor vasárnap éjjel azt hittem, magam fogom felrúgni, mert elegem lett belőle, hogy minden versenyhétvégén felteszem magamnak a kérdést, hogy miért szeretem még. Tényleg, szeretem még? Mennyire hiányozna, ha elvágnám magam tőle és többé nem vennék róla tudomást? Rettenetesen, úgyhogy elnapoltam a szakítást. Egyelőre nem tudtam semmissé tenni ennyi év rajongást, viszont kellett egy kis idő, mire összeszedtem a gondolataimat. Első felindultságomban feketére állítottam a blog Facebook oldalának profilképét és borítóját, és megköszöntem a követőim figyelmét. Ezúton is köszönöm az érdeklődéseteket, innen tudom, hogy volt értelme az elmúlt négy írással töltött évnek. A folytatással kapcsolatban nem tudok megingathatatlan ígéretet tenni, bármikor jöhet a következő „ezt már nem kellett volna”. Mindenkinél máskor telik be a pohár, hirtelen én is azt hittem, hogy eljött az a pont.d8p2dczw4aa8o5-.jpg

A bejegyzés a személyes kezdés ellenére nem a blog jövőjéről szól. Az most kicsit sem számít, hiszen ha a saját motivációmon kívül rajongásom tárgya is válságba sodródott, akkor utóbbiról kell beszélni. Szemünk láttára hullik szét az egész. Rossz látni, hogy egykor nagynevű csapatok is szenvednek. A nézők elpártolnak 10-20-30 év F1 nézés után is. Izgalom nélkül csordogál a 2019-es szezon első harmada, legfeljebb a pitwallon vagy a versenybírák között zajlik verseny, hogy melyik mérnökcsapat tud rosszabb döntést hozni, illetve megbüntessék az adott pilótát vagy sem. Bizonyos pályákon szabad veszélyesen vezetni, máshol nem? Minden egyes nagy port kavart büntetés (vagy annak hiánya) után magyarázkodnak, Vettel öt másodpercéről éppen az a fő kommunikációs csapás, hogy a versenyzők évek óta tartó hisztije vezetett odáig, hogy manapság mindenre szabályt hoznak. Akad benne igazság, ahogy abban is, hogy egyszerre van túlszabályozottság és következetlenség a szabályok gyakorlati alkalmazásában. Van a mezőny és van egy érinthetetlen csapat, illetve versenyző, amiből, akiből legendát gyártanak.

Tudom, hogy unalmas vagyok, de tényleg arról kell elméleteket gyártanom, a Mercedes uralmának hatodik évében, hogy megvették-e a bajnoki címeiket, mert pontosan olyan, mintha rájuk szabnák a szabályokat? Minden korábbi dominanciát lenulláztak 2014 óta, ráadásul úgy, hogy a versenyzőiknek alig van közük egymáshoz. Nincs csata se a Ferrarival, se a Red Bull-lal. Valtteri Bottas ígéretével ellentétben mégsem harap, és a ponttáblázatot elnézve már nem is fog érdemben beleszólni a csapattársa hatodik világbajnoki címébe. Kétségtelen, hogy csapatszinten mások a nyomukba sem érnek, de ez elsősorban pénz, és nem csak szervezettség kérdése. Aki azzal próbálna vigasztalni, hogy egyszer a Mercedes nyomasztó diadalmenete is véget ér, annak van egy rossz hírem: a jól szervezett és a pénzhiánnyal sosem küszködő Mercedest nem a pályán, hanem a tárgyalóasztal mellett fogják legyőzni. Nem, nem az FIA, Liberty Media vagy a csapatok Stratégiai Munkacsoportja húzza be a a féket a Mercedes vonaton, hanem az autóipar változásai. Néhány tollvonás a Daimlernél, és többé nem finanszírozzák az F1-es projektet. Akármikor következik be, ők veretlenül, emelt fővel fognak távozni, azonban a kiváló eredményeik árnyékában romokat hagynak maguk után.nh54.JPG

Az új helyszínek erőltetése évek óta azt váltja ki, hogy minden egyes bejelentéskor legalább egyszer azt olvasom, hogy na, még egy unalmas pálya, ahol a Mercedes/ Lewis Hamilton nyerhet. Az egy-két éve még drasztikusnak hirdetett 2021-es szabálytervezet véglegesítése a legújabb hírek szerint erőteljes egységesítést hozna mind az autók külső megjelenésében, mind a versenyben kevésbé látványos elemekben. A mérnöki munka gúzsba kötését a szűk működési tartományon belül mozgó Pirelli megtartásával koronáznák meg, ettől aztán özönleni fognak az új belépők… valahová, de ide nem. Véglegesítés ősszel várható. A versenynaptár bővítése helyett észrevehetnék, hogy minél több a futam egy szezonban, annál kevesebbet ér egy-egy győzelem Mindegy, csak a statisztikában jól mutasson. Legendát kell gyártani, össze kell kapcsolni a Forma-1-et egy névvel, máskülönben a fenét se érdekelne a Liberty Media preferálta piacon. A Forma-1 a szemünk láttára belepusztul a legendagyártásba, és a média lelkesen asszisztál hozzá. Egyre kevésbé titok, hogy nem mindegy, melyik Mercedes pilóta nyeri a bajnokságot, mert:

„ha Valtteri Bottas lesz a világbajnok, az Finnországban biztosan nagy hír lesz, és talán nagy hír lesz a Forma-1-nek is, mégsem fogja megmozgatni a globális piacokat. Lewisnak ezzel szemben híre van Amerikában, a divatvilágban a Tommy Hilfigerrel, és egy csomó dolgot csinál, amivel a Forma-1 felé irányít új közönségeket. Ez persze nem ok arra, hogy odaadjuk neki a bajnokságot, de ez sokkal többről szól annál, ki nyer a végén.” (Az idézet David Couthardtól származik és a Boxutca fordítása.)

Tehát azért kell legendát gyártani, mert nem nyerhet egy „senki”, aki még nem csak is divatikon. Ha az a szándék, hogy az utókor Hamiltonnal azonosítsa a teljes F1-et, jó úton haladnak. A média partnerként viselkedik a Mercedes idegesítő kommunikációs stílusában is. A címvédők egy és százhúsz pont előnyből is üldöző szerepből nyilatkoznak, valójában elvannak egyedül is, ha nincs ellenfelük, akkor kreálnak maguknak. A sajtó úgy tesz, mintha észre sem venné, hogy hülyének nézik őket, mert ha komolyan veszik a Mercedes saját teljesítményét lekicsinylő nyilatkozatait, ezek a médiaipari szakmunkások ne nevezzék magukat újságíróknak, én sem hívom az alig ismert blogomat objektívnek. Ahelyett, hogy innák a csapat minden szavát, és mosolyognának a hülyének nézésükhöz, visszakérdeznének, hogy mégis hogy képzelik, hogy három-négy-hat győzelem után is azon aggódnak, hogy a Ferrari egyetlen szektorban gyorsabb náluk.bux.JPG

        Senki más nem lett volna képes végigmenni a MonacoGP-n.

Annyira veszélyes rájuk bárki, hogy hét futam alatt egy pont híján annyi egységet szereztek, mint a Ferrari és a Red Bull együttvéve. Míg a konstruktőri bajnokság negyedik helyén álló McLarennek mindössze 30 pontja van, és a 100 pont átlépése is álom kategória, a Mercedes akár 900 ponttal is nyerhet.

Mercedes: 295 pont

Ferrari: 172 pont

Red Bull: 124 pont

Mindenki nyugodjon le a… mert „örökké nem lehet valami ennyire szar” (ezt a kommentrészletet külön imádom), de sajnos meg kell állapítanunk, hogy bizony ez ennyire szar. A Kanadai Nagydíj előtt sem volt könnyű szeretni a szezont, érthető, hogy rohamos tempóban emelkedik a közvetítéstől búcsúzó nézők száma, a kitartók készüljenek fel a következő nagy „ennyi, vége, befejeztem, nem nézem tovább” hullámra, és a saját legutolsó csepp a pohárban pillanatra.

Ez történt tavaly: Vettel ötvenedik győzelme

Vitriol a Facebookon

(A képek nem tőlem származnak, és felhasználásukból nem keletkezik anyagi hasznom.)