Abu Dhabi után egyszer már eljött az összegzés ideje, akkor a szezont zártam le, most a pedig a naptári évet fogom. Nem csupán magamnak szól, hanem az alkalmi és a rendszeres olvasóknak, valamint kedvcsináló azoknak, akik először kattintottak ide. Blogévzáró, avagy Best of F1Vitriol.

Az egész szezonnak lendült a kockás zászló, amint Nico Rosberg átszelte Abu Dhabiban a célvonalat. Az utolsó lekapcsolhatja a villanyt, kezdődik a szünet, a szemünk előtt zajló csaták átmenetileg színfalak mögé, illetve a szavak szintjére szorulnak.

Nico Rosberg év végére magára talált, mégis folyamatosan kritizálják. Vannak, akik tipikus második számú versenyzőnek tartják és vitatják, világbajnok alkat-e egyáltalán. Vár még rá valami a Mercedesnél, vagy „annyi balszerencse közt, oly sok viszály után” ideje távozáson gondolkodnia?

Kilencedik nekifutásra sem diadalmaskodott Lewis Hamilton Brazíliában, míg Nico Rosberg neve mellett most már kettő győzelem is szerepel. A német rendületlenül menetel a maga által kitűzött cél felé, miközben a jelek szerint világbajnok csapattársa elvesztette a motivációját. Illetve ahogy ő mondaná, belefutott a legnagyobb ellenfelébe: önmagába.

Ole, ole Nico! Így köszöntötte a helyi közönség a Mexikói Nagydíj győztesét. A rendíthetetlen hétvégét záró Nico Rosberg a hátralévő két fordulóra és 2016-ra is erőt meríthet az ünneplésből. Az idei ezüstérem egyelőre az övé, a 2010 óta először önhibájából kieső Sebastian Vettel nem tudott beleszólni a küzdelembe.

A rodeó hazájában pont a Red Bull versenyzői nem bírták megülni rendesen a bikáikat. Ahogy az eső felszáradt, a Mercedes pilótái szétrúgták a homokvárakat. Végül összerúgták a port is, ami már egy másik történet.

Tudom, erős felütés. Lewis Hamilton természetesen nem súlytalan, de belegondolva, mit és hogyan ért el az elmúlt két évben, a címei utólag azzá válhatnak. Egy rá építkező csapatban egy takaréklángon égő csapattárs mellett addig kergette az álmait, míg valóra nem váltak. Üdv a háromszorosok klubjában! Ja, bocs, nem. Nem mindenki ájult el az ellenfél nélkül szerzett dicsőségtől.

E/2-ben megírt elfogult, indulatos poszt, kattintás csak saját felelősségre. Kommeltelés főleg. A Vitriol visszatért.

Ha hőség, akkor Ferrari. Sebastian Vettel, az ázsiai pályák nagy mestere bekapcsolhatta a „2013” feliratú gombot a kormányán, ugyanis győzelmét senki sem veszélyeztette. A Mercedesek? Miért, látta valaki őket? Tovább megyek: hiányoztak valakinek?

Hogy a részrehajlás és a következetlenség szavak közül melyik jellemzi jobban a Pirellit, lehetne vitatkozni, pártjukat fogni viszont nem érdemes. Amiért a GP2-n hátrasorolás járt, ugyanazért a Mercedest és a Ferrarit tárgyalóasztal mellett tisztázták a vádak alól. Egyébként a versenyt követő huzavona nélkül csak Lewis Hamilton sapkájáról és hajszínéről beszélhetnénk.

A hatvanadik Belga GP igazi langyos víz volt a Hungaroringhez képest. A Mercedes átmeneti megingás után a megszokott sorrendben tért vissza az élre, és ha eltekintünk tőlük, akár mondhatnánk azt is, hogy nem volt olyan rossz verseny. Aztán jött az utolsó előtti kör, s a Ferrari 900., és Sebastian Vettel 150. futama rémálomként ért véget. A Ferrari vádol, a Pirelli hárít, valaki pedig nem mond igazat.