Nico Rosberg tizenhét pont előnnyel érkezett, s harminchattal távozott a rengeteg előzéssel tarkított Kínai Nagydíjról. A felzárkózások futamán ütköztek a Ferrarik, hasítottak a Red Bullok és Lewis Hamilton örülhet, hogy célba ért.
Olyan mértékű pilótakeringő jöhet, hogy a fal adja a másikat. Belegondoltatok abba, hogy öt nagy név is búcsút inthet a Forma-1-nek? Fessük az ördögöt a falra, következzen a legrosszabb forgatókönyv.
Kép
Kilencedik nekifutásra sem diadalmaskodott Lewis Hamilton Brazíliában, míg Nico Rosberg neve mellett most már kettő győzelem is szerepel. A német rendületlenül menetel a maga által kitűzött cél felé, miközben a jelek szerint világbajnok csapattársa elvesztette a motivációját. Illetve ahogy ő mondaná, belefutott a legnagyobb ellenfelébe: önmagába.
Ole, ole Nico! Így köszöntötte a helyi közönség a Mexikói Nagydíj győztesét. A rendíthetetlen hétvégét záró Nico Rosberg a hátralévő két fordulóra és 2016-ra is erőt meríthet az ünneplésből. Az idei ezüstérem egyelőre az övé, a 2010 óta először önhibájából kieső Sebastian Vettel nem tudott beleszólni a küzdelembe.
Ha hőség, akkor Ferrari. Sebastian Vettel, az ázsiai pályák nagy mestere bekapcsolhatta a „2013” feliratú gombot a kormányán, ugyanis győzelmét senki sem veszélyeztette. A Mercedesek? Miért, látta valaki őket? Tovább megyek: hiányoztak valakinek?
Hogy a részrehajlás és a következetlenség szavak közül melyik jellemzi jobban a Pirellit, lehetne vitatkozni, pártjukat fogni viszont nem érdemes. Amiért a GP2-n hátrasorolás járt, ugyanazért a Mercedest és a Ferrarit tárgyalóasztal mellett tisztázták a vádak alól. Egyébként a versenyt követő huzavona nélkül csak Lewis Hamilton sapkájáról és hajszínéről beszélhetnénk.
A hatvanadik Belga GP igazi langyos víz volt a Hungaroringhez képest. A Mercedes átmeneti megingás után a megszokott sorrendben tért vissza az élre, és ha eltekintünk tőlük, akár mondhatnánk azt is, hogy nem volt olyan rossz verseny. Aztán jött az utolsó előtti kör, s a Ferrari 900., és Sebastian Vettel 150. futama rémálomként ért véget. A Ferrari vádol, a Pirelli hárít, valaki pedig nem mond igazat.
Pont került a sajtót hónapok óta legjobban érdeklő foglalkoztató téma végére: a Ferrari meghosszabbította Kimi Raikkönen szerződését, mert… miért is? Hogyan reagált az a rajongó, aki tántoríthatatlanul hisz kedvencében? A valósággal való bármely egyezés NEM a véletlen műve. Paródiaként induló vitriolos írás arról, hogy a Ferrari megint nem merte megtenni a legnagyobb lépést a megújuláshoz vezető úton. Ragaszkodnak hozzá, miközben nem hozza az elvárt szintet.
A Mercedeseket lerajtoló és darabig élen haladó Williamseket lemosta az eső a pályáról. A Ferrarinak is alaposan át kell értékelnie a hétvégi stratégiáját, mert nem számíthatnak mindig kompenzációra a szerencsétől, ha az egyik pilótájuk (rendszerint Raikkönen) gyenge versenyt fut. Ha valaki csak a silverstone-i végeredményt nézi, vállat vonhatna, hogy jobb is, hogy lemaradt, mert újabb lefutott meccset láthatott volna a sok közül. Ha nagyon realisták akarunk lenni, az egész évet le lehetne inteni kilenc forduló után. A gyártók versenyében ki is lehetne osztani a pénzdíjakat, hiszen ekkora különbségek mellett érdemi változást remélni kész őrültség.
Volt ilyen állás is.
A szezon első felének végére állandóvá vált az elégedetlenség, a kiszállással fenyegetőzés, a motorszállító cseréjének lebegtetése és a magyarázkodás. Négy motorgyártóból kettő bajban, egyik látszólag optimista, a másik már látszatra sem adva morgolódik. A rajtrácsot meghaladó büntetéseknek köszönhetően a kvalifikáció lassan értelmét veszti. De! A világbajnokság ismét nyitott, igaz, kizárólag a Mercedes párosának. Következzen az Osztrák Nagydíj vázlatos összefoglalója.
