Eddig csak kóstolgattam, most harapni fogok. Erős kritika következik, és senkitől nem kérek elnézést. Véleménye mindenkinek lehet. A Raikkönen-szimpatizánsok ennek tudatában olvassanak tovább (ha mernek)!

106 pont. Ennyivel kapott ki „mindenki kedvence” tavaly Fernando Alonsótól. Kimi Raikkönen számára a nagy hévvel beharangozott visszatérés a lehető legrosszabbul alakult. Semmi vállvetve küzdés vagy csapaton belüli ádáz párharc, csak egy lavór langyos víz. Az idei év eddigi tükrében érthetetlen az akkori gyenge teljesítménye. Sebaj, a rajongói gyártanak és hirdetik úton-útfélen a kifogásokat, hogy miért nem ment jól. Persze-persze, Alonso miatt. Meg a rossz autó miatt. Ami amúgy is a spanyolra volt tervezve, szóval akárhogy tekerjük a szavakat, csak az jöhet ki, hogy Alonso a hibás. Személy szerint sem csodát, sem égést nem vártam tőle, azonban ezt a szintet a miatta menesztett Felipe Massa is hozta volna, sőt. A brazil pályafutása megérdemel egy külön bejegyzést a közeljövőben, így ezt a szálat most elvarratlanul hagyom.

Az, hogy volt több sikeresebb időszaka, ráadásul több csapattal is, nem kérdés. Sokak számára fog szentségtörésként hatni, de az én szememben ő egy közepesnél jobb pilóta, akinek összejött egy bajnoki cím. Lássuk be, az az érv, miszerint azért érdemel esélyt jövőre is, mert ő a Ferrari utolsó világbajnoka, nem áll túl erős lábakon. Valószínűleg már nem sokáig emlegetjük így, erről pedig Sebastian Vettel fog gondoskodni. Mióta indok csak azért megtartani egy versenyzőt, mert ő nyert utoljára egyéni világbajnoki címet? Ha így menne, a Ferrari sosem engedte volna el Schumachert. Ugyan hat győzelem ma is elismerést érdemel, azonban – tőle részben függetlenül –, nem rá emlékszünk leginkább a 2007-es szezonból. A McLaren belviszálya és a szintén hozzájuk fűződő kémbotrány mellett (ami nem elhanyagolható módon a Ferraritól eredt) balfékség lett volna nem első helyen végeznie.

Felettébb zavaró jelenség, hogy egy pályafutása végén járó, tulajdonképpen a visszavonulás szélén egyensúlyozó pilóta szemszögén keresztül láttatják velünk a Ferrari működését. Miután lecsengett a Vettel érkezése okozta sokk, hónapok óta napi szinten olvassuk, hogy Raikkönen újra a régi. Mintha ez a mondat automatikusan meg nem történtté tenné a gyalázatos 2014-es évet. Idén annyira jól érzi magát a csapatban, hogy mindig mosolyog. Annyira jól érzi magát az autójában, hogy ki sem akar szállni belőle. Az új csapatfőnök kifejezetten azt kérte a télen, hogy szabják a finnre az új autót. Tessék? Nincs olyan, hogy valakire „rátervezik” az autót. Akik ezt hangoztatják, fogalmuk sincs róla, hogy működik egy csapat. Ezen a szinten nem engedhetik meg maguknak, hogy egyetlen pilótára építkezzenek. Akkor sem, ha egyiküknek sincs esélye a világbajnoki címre. Hat futamot követően huszonnyolc pont a lemaradása a csapattársához képest, amire akár legyinthetnénk is, ha nem ismernénk a tavalyi végeredményt. Legutóbb Spanyolországban a módosítások nélküli, tehát stabilabb autóval is Vettel mögött végzett. A német vasárnapra is megtartotta az újításokat, azaz ha valaki nagyobb kockázatot vállalt, az ő. Mielőtt az a vád érne, hogy sokan küzdöttek tapadási gondokkal a mezőnyben, leszögezem, hogy ennek tudatában írtam mindezt.

Ami Raikkönen további kilátásait illeti, nem úgy nyilatkoznak róla (legyen az maga az érintett, Vettel, vagy a csapat), mint akinek stabil az ülése 2016-ra. Ne felejtsük el, hogy a 2013-ban aláírt szerződése opcionális volt, amely tavaly már lejárt és meghosszabbították. Ha csupán formaság volna az idei megújítás, nem terelnének hétvégéről hétvégre. Sok a ha. Ha így teljesít, blabla. A maradása mellett szól, hogy állítólag Maurizio Arrivabene nem akar fiatal versenyzőt szerződtetni, de úgy vélem, ezzel a kijelentéssel csak a pletykaáradat megfékezése a célja. A színfalak mögött több jelöltből is válogathatnak, ha úgy alakul. A harmadik számú versenyző Esteban Gutierrez és a fejlesztő pilóta Jean-Eric Vergne a két nagy esélyes Raikkönen helyére. Illetve remélem, legalább egy gondolat erejéig szóba kerül a gyenge Red Bullal vélhetőleg szakító Daniel Ricciardo is. Kérdés az, hogy Vettelnek mekkora beleszólása van a jövőbeli csapattársa kiválasztásába, mert ha van, talán az ausztrál kevesebb eséllyel indul, mint a Ferrari család jelenlegi tagjai. A fiatalok védelmében fontos megjegyezni, hogy sokkal nagyobb tapasztalatot szereznek a húszas éveik közepéig a versenyzők, mint egy évtizede. Egyikük négy világbajnoki címet szerzett, másik pedig legyőzte ezt a négyszeres bajnokot. A Ferrarinak meg kell tennie a teljes megújuláshoz vezető utolsó lépést: ismét meneszteniük kell Raikkönent. Hogy nem kezdő, régóta ismeri a csapatot és jóban van Vettellel, még nem elegendő indok a megtartására. A nagy reklámértéke pedig olyan helyen lehet erős érv, mint a pénzben kevésbé dúskáló Lotus volt.

A bejegyzés legelején feltettem a kérdést, hogy mennyiben befolyásolja Raikkönen megítélését az őt övező hatalmas rajongás. Megelőlegezem a választ: nagyban befolyásolja. A Lotusnál töltött két év alatt csúcsosodott ki az őt körülvevő „hájp”, nem kevés rásegítéssel. A különc zseni, akinek minden szava szállóige. Nyomtassuk pólóra, hogy leave me alone meg don't fucking shout at me, mert milyen menő, hogy elküldi a mérnököket a fenébe. A csapatnak is haszna származott a Raikkönen-márka építéséből, amíg el nem kezdődtek a súrlódások az anyagiak miatt. A káromkodásba torkolló rádióbeszélgetés Alan Permane-nel megvan mindenkinek? Az is, hogy rögtön gyűlölethullám zúdult a mérnökre a közösségi oldalakon, amiért beszólt a nagy Raikkönennek? Hiba volt bejátszani a felvételt verseny közben. Valószínűleg nem azon a versenyen romlott meg a két érintett kapcsolata, s egyiküknek sem volt annyi esze, hogy ne mindenki füle hallatára vesszenek össze. És Eric Boullier-n kívül másnak is meg kellett volna megszólalnia, valaki vehette volna a bátorságot, hogy rászóljon a csürheként viselkedő hívekre, hogy állítsák le magukat. Méghozzá annak kellett volna kiállnia, akit magukból kivetkőzve védtek. De ő egy árva közleményt sem adott ki, hogy köszöni az együttérzést, de ez csak rá és Permane-re tartozik. Végül be sem fejezte az évet, sértődött, ártatlan áldozatként távozott a Lotustól, majd 2014-ben teljesen beleszürkült a mezőnybe.

Lényeg, hogy a szurkolói szerint vele nincs semmi gond, „ő ilyen”, meg „így szeretjük”. Idézetek forrása: bármely vele foglalkozó poszt alatti hozzászólás szekció. Rosszabb esetben a cikket felvezető szövegben vagy a cikken belül jönnek szembe ugyanezek. Raikkönen neve és arca egyet jelent az olvasók vonzásával, avagy divatos kifejezéssel élve kattintásvadászattal. Aztán csak óvatosan, hiszen őt nem szabad bírálni, vagy csak nagyon virágnyelven, különben a szurkolói trollok módjára törnek elő és fújják a szokásos védelmező mantráikat. Abban a stílusban, amiben az a bizonyos rádiófelvétel elhangzott. Tudomásul kellene venni, hogy attól, hogy valakit sokan kedvelnek, korántsem érez így mindenki. Úgy látom, hogy Raikkönen mítosza részben takarja a fától az erdőt. Jobbnak írják le, mint amilyen. Teljesítménye alapján nem klasszis, egy érdekes személyiség pedig senkit nem tesz jobbá a pályán. Így működik az elfogultság. Hogy egy blogger elfogultan ír, még bocsánatos. Az ő oldala, azt ír, amit és ahogyan akar. Azonban egy széles körben olvasott portálnak nem kellene beállnia a sorba. Pártatlanság? Objektivitás? Sokan több tízezres olvasottság mellett feledkeznek meg erről a két hívószóról. A nyáltól csöpögő írások helye az egyéni vélemények között van. Ahogy az ellenvéleményeké is.

Végszóhoz értem. Köszöntöm azokat, akik eljutottak idáig. A bejegyzést, s főleg annak címét az Autósport és Formula Magazin májusi számának Raikkönennel foglalkozó cikke ihlette.

Kép: skysports.com

(Csak akkor írj hozzászólást, ha megy káromkodástól és személyeskedéstől mentesen is!)

Szerk.: No Kimi, No F1? avagy paródia a rajongótáboráról. 

Vitriol a Facebookon