Egyelőre megint kapitulálok.

Az előző részek tartalmából:

A július eleji szezonnyitón Valtteri Bottas nyert és új arcot láttunk a dobogón, majd a második osztrák verseny óta ugyanúgy lapítja a mezőnyt a Mercedes úthengere, gyakorlatilag ellenfél nélkül, mint a turbóéra legelején, miközben Lewis Hamiltonról lepereg a káosz és három keréken is nyer. Aztán megtudtuk, hogy Max Verstappen még mindig jobban vezet, mint a nagyanyja, majd miután kiderült, hogy Barcelona második neve továbbra is a kiszámíthatóság, és Spa sem hozott újat, szünetet tartottam. Pierre Gasly körülményeknek is köszönhető győzelme megérdemelt egy külön posztot, de a mugellói olasz futam már nem pazaroltam a szavakat. Ahogy a Barcelona-díjas módon minősíthetetlen Szocsi sem érdemelt összefoglalót.

Mint akkor említettem, nekem ez a szezon egyedül Gasly dobogón ücsörgős képsorozatáért lesz emlékezetes. A rekordokat hajtó Hamilton „azért támadnak, mert annyira jó vagyok, hogy meg akarnak állítani” öntelt sirámai, a Verstappennek túl sok lepattanót osztó Bottas „nem adom fel, nincs vége a bajnokságnak” önbecsapásai vagy a többiek kiradírozódása a bajnokságból sem késztetnek írásra. Tavaly még sajnáltam, amiért leálltam a rendszeres posztolással, ráadásul pont akkor, amikor kezdett érdekes lenni. Kétszer is megszegtem a hallgatást, kíváncsi vagyok, hogy idén lesz-e ilyen.

A Facebookon és természetesen itt a blogon is lehet kommentelni.  

(A képek nem tőlem származnak, és felhasználásukból nem keletkezik anyagi hasznom.)