Tudom, erős felütés. Lewis Hamilton természetesen nem súlytalan, de belegondolva, mit és hogyan ért el az elmúlt két évben, a címei utólag azzá válhatnak. Egy rá építkező csapatban egy takaréklángon égő csapattárs mellett addig kergette az álmait, míg valóra nem váltak. Üdv a háromszorosok klubjában! Ja, bocs, nem. Nem mindenki ájult el az ellenfél nélkül szerzett dicsőségtől.

E/2-ben megírt elfogult, indulatos poszt, kattintás csak saját felelősségre. Kommeltelés főleg. A Vitriol visszatért.

Kedves Lewis! Elérted, amit annyira hajszoltál. Te is háromszoros világbajnok vagy, mint példaképed. De közöd sincs hozzá.

Vajon hogy jellemzed pár év múlva a Mercedesszel elért címeidet, ha szerinted Sebastiannak könnyű dolga volt az űrhajójában? Amit te és a Mercedes tettetek, sokkal többet ártottak a Forma-1-nek, mint a Red Bull akkor rémuralomnak tartott négy éve. Ha a Red Bull űrhajó volt, akkor a Mercedes olyan jármű, amit csak a jövőben fog feltalálni az emberiség. Azt te is elismered, hogy a mezőny végéről még senki nem lett világbajnok. Miközben a csapatod teljes támogatását élvezted, többször is hangoztattad, hogy neked egyedül önmagad az ellenfeled. Ebben a mondatból nem csak túlzott magabiztosságot, hanem az ellenfeleid, de főleg Nico lenézését olvasom ki. Tehát friss háromszoros világbajnokként az a dicsőség, ha diadalutadat senki sem keresztezi? Vagyis ha úgy vesszük, nem bánod, ha címeid a mennyiségük okozta eufória után súlytalanná válnak?

Nincs azzal semmi baj, ha a legjobb győz. A gond azzal van, hogy te oda is csatákat képzelsz, ahol ördögszekér gurul közted és a mezőny között. Sőt, közted és Nico között is. Ha néha kizökkent valami, drámázol. Mind másokét, mind a saját felelősséged felnagyítod (még hogy Fernando a hisztikirály!). Azt állítod, nem unalmas, hogy előre lefutottak a versenyek. Elárulok egy titkot: igenis unalmas. Takarózhatsz mindenféle belső harccal és tökéletességre törekvéssel, de ezek egyike sem látványos nekünk, nézőknek. Nekünk az kell, hogy hús-vér vetélytársaid legyenek. Mindenekelőtt ne fúrd őket, akár a csapattársad, akár nem. Ayrtont nem érdekelte, honnan jöttek az ellenfelei, míg te presztízskérdést csinálsz abból, kinek vezetett nehezebb útja a sikerig. Te és Nico nem vagytok a 21. század Senna-Prost párosa pusztán azért, mert ti sem álltok jó viszonyban egymással.

Nico megtehette volna, hogy enged az őt ostromló Sebastian nyomásának, és megelégszik a dobogó harmadik fokával, hogy ne az imádott Amerikádban ünnepeltesd magad. Érthető lett volna mindkét döntése. Engem nem hatottak meg a könnyeid és a feszült sóhajtásaid, miután felfogtad, milyen névsorhoz csatlakoztál. Számítottam rá, hogy teátrális leszel, de arra nem, hogy ekkora tahó. Nico helyében én nem csak a sapkát vágtam volna hozzád. Ez az igazi éned, Lewis. Fogadtad a második éve mögötted kullogó csapattársad gratulációját, aztán megaláztad. Ayrton mikor csinált ilyet? Próbáld meg a statisztikán kívül is követni a példáját. Neked mindegy, hogy halott társatok megemlékezése zajlik éppen, vagy a porig rombolt Nico ül melletted, neked muszáj szerepelned. Tudom, hogy ezt is ki fogod magyarázni, hogy csak fel akartad vidítani Nicót, vagy mit tudom én. Akármi volt a szándékod, ott abban a pillanatban nem volt helye.

Értékelem a szerény célod, hogy szeretnéd létrehozni az általad uralt korszakot, de közben kijelented, hogy tulajdonképpen az egész pályafutásod a te korszakod. Tudod, nem azért nem hiányzik a Hamilton-korszak, mert egy hihetetlenül szerencsés, jó időben jó helyre szerződő, mindemellett kiváló versenyző vagy: hanem mert elegünk van a véget nem érőnek ígérkező hegemóniákból, hogy csak drasztikus változtatásokkal lehessen letörni egy-egy domináns alakulatot. Ha abban hiszel, hogy téged bárhová követnek a rajongóid, jogos. Azonban a látszat csal, a népszerűséged ellenére senkit nem érdekel a neveddel fémjelzett korszak. Nem mindenki a pályán elért eredményeid alapján választott kedvencének. Mint ember érdekled a stílusodra fogékony közönséged. Menőnek számítasz, aki mindenhol jelen van, aki mindenkivel jóban akar lenni, és eközben senki sem ismeri igazán a versenypályán. Aki valaha ismert, az pont Nico, akit te martál el magad mellől a meggondolatlan (erősebben: idióta) nyilatkozataiddal, miszerint ti ketten soha nem is voltatok barátok.

Zavar, ha másokhoz hasonlítanak, de cseppet sem bánod, ha ezt az összehasonlítást egészen véletlenül gyerekkori hősöddel teszik. Pedig soha nem leszel második Senna. Nem értelek, miért akarsz úgy legenda lenni, hogy közben valaki más mögé bújsz? Ayrton nem fürdött más fényében, te pedig folyamatosan azt teszed. Mindenki tudja, mert nem csináltál titkot belőle, mennyire sokat jelentett neked, de hiába álmodtál az ő sikereiről addig a bizonyos május elsejéig, ő már nem tud elismerni téged. Ha neki akarsz megfelelni, az lehetetlen. Azt mondod, kizárólag az ő eredményei lebegnek előtted, hogy semmi más célod nincs, mint a lehető legjobban hasonlítani rá. Azt mondom, keress másik célt, mert a bajnoki címeitek számát kivéve semmi közös nincs bennetek. Ha annyira követni szeretnéd, utasítsd vissza, hogy hozzá hasonlítsanak. Bármennyire is azt képzeled, szinte biztosan nem lennétek barátok. Soha nem állt volna szóba veled. Amikor ő befelé fordult, akkor tényleg befelé fordult, nem pedig a haját festegette vagy szétvarratta magát. Csak ismételni tudom magam: ha már utánozod a pályán, utánozd egy kicsit azon kívül is.

Mi lenne, ha elkezdenéd élni a saját életed? Azt, amiben csak te szerepelsz és már annyiszor mutattál belőle ízelítőt. Amiben valóban magadat adod (mint ahogyan a sapkás incidenseid is bizonyítják), és nem hasonulsz meg minden második nyilatkozatodban, mert nem tudsz átlépni egyik szerepedből a másikba. Döntsd el, mi akarsz lenni, a sokat küzdött fiú vagy a nagyvilági celeb, mert ha mindezt nyakon öntöd a Forma-1-gyel, ritka hülyén néz ki. Egyszerűen sok vagy.

Éld a saját életed. Legyenek saját céljaid. Legyél celeb/rapper/divatkatasztrófa, csak ehhez ne tekintsd eszközként a Forma-1-et. És főleg ne emlegesd magad Ayrton Sennával egy lapon, amíg minden ízedben különbözöl tőle. Vagy egyszerűen legyél autóversenyző. Lewis Hamilton, háromszoros világbajnok.

(Sebastian Vettel a Hungaroringen szerezte meg a negyvenegyedik győzelmét, amit a sajtó nagyjából legyintéssel elintézett. Pedig neki is megvan a maga „Sennája” Michael Schumacher személyében.)

A futamról bővebben itt

Vitriol a Facebookon is

(Nem kell velem egyetérteni, de csak akkor szólj hozzá, ha személyeskedés és káromkodás nélkül is megy!)

Kép1 Kép2