A rodeó hazájában pont a Red Bull versenyzői nem bírták megülni rendesen a bikáikat. Ahogy az eső felszáradt, a Mercedes pilótái szétrúgták a homokvárakat. Végül összerúgták a port is, ami már egy másik történet.

Tavaly is hajszálpontosan ekkor lett elegem. A tragikus Szuzuka és a dögunalmas Szocsi után. Terveztem, de nem írtam sem Szuzukáról, sem pedig Szocsiról (ha írtam volna, jó előre kiosztottam neki a „Szopcsi” címet, közben meg micsoda futam volt!). Még hat forduló volt hátra, de gondolatban elkezdtem vagdosni a képzeletbeli visszaszámlálós centit. Nem történt semmi előrelépés a két kihagyott verseny alatt. Mercedes az élen, egész pontosan Lewis Hamilton az élen, Nico Rosberg bizonygatja, hogy még nem adta fel és mindent megtesz az egyéni bajnoki címért, s közben Sebastian Vettel irgalmatlanul ott lohol mögötte. Meccselni fog, de honfitársával, és nem az első, hanem a második helyért. Közben Toto Wolff előadja a szokásos szövegét, hogy nem írták le Rosberget, jajj, dehogy is! A vak is látja, hogy az ő esélyei papíron léteznek, de azért köszönjük. A semmit.

A fenti bekezdés sarokpontjait még az Austin GP előtt írtam. Nem hozott lázba a lefutott bajnokság, s különösen nem érdekelt, hogy a konstruktőri első helyét Oroszországban bebiztosító Mercedes nem vette elő az ünnepi pólóját Szocsiban. Jobb, hogy hallgattam. Hamilton harmadik bajnoki címét köszöntő posztomban tértem vissza, de úgy érzem, maradt még mondanivalóm a versennyel kapcsolatosan. Jó volt a Magyar Nagydíj, de ez Valami. Cseszett. Jó. Volt. Párszor kiesett a kezemből a jegyzetfüzet. A szinte teljesen elmosott hétvége kárpótolta a nézőket a helyszínen és a képernyők előtt is. A helyieknek még jól is jött ki, hogy Hamilton a második hazájának tekintett Egyesült Államokban egy káoszba fulladt hétvégén húzta be harmadik bajnoki címét. Mi lett volna, ha nem teszi meg? Tulajdonképpen egy hét múlva földrajzilag kicsit délebbre tette volna ugyanezt. Idén nem kellett volna megvárnunk a szezonzárót, az tuti. A mindent eldöntő előzésnél csak elhúztam a számat. Rosberg hibájánál a Mercedes vezetőinek mosolya mindent elárult: volt abban lenézés, káröröm. Nem volt ellenfelük (mármint nekik és Hamiltonnak), igazán elégedetten dőlhetnek hátra. Rosberg egyre inkább nem része a csapatnak, az elhamarkodott szerződéshosszabbítás rémképe folyamatosan üldözi. Neki itt nem teremhet babér, de valószínűleg máshol sem. Annyit vettem őt védelem alá és annyit írtam már a csapaton belüli dinamikáról, hogy Hamilton után eljött az ideje, hogy hamarosan Rosberg is megkapja a maga Mennyire (nem) jó epizódját.

A bajnokavatás árnyékában olyat láthattunk, amit idén együtt alig:

• versenyképes Red Bullok (amíg ki nem fulladt a taktikájuk)
• a Ferrarik nagyjából lőtávolon kívül (legalábbis egy darabig)
• házon belüli csata a Mercedesnél (a szokásos Rosberg hibáig)

Maradjunk az utolsó pontnál. Számítottam rá, és bejött. Rosberg azonnal eladta sorozatban harmadjára kivívott első helyét, miután csapattársa megint nem hagyott neki elég helyet. Hogy támadhatták-e egymást, s megszegett-e Hamilton egy esetleges tilalmat a kiszorítással, talán sosem tudjuk meg. Mindenesetre szép alapot teremtett a sapkadobálásként elhíresült mozzanatnak. Még mielőtt elfelejteném: miért kaphatott információt Rosberg autójának állapotáról?

Szolgáltatott olyan izgalmakkal a verseny, hogy nem kellett ötpercenként a bajnokság aktuális állását hallgatnunk a közvetítés alatt. Utcai pályákat megszégyenítő módon három jelenése volt a pályán a biztonsági autónak, de kétszer csak a mezőny összerázását szolgálta. Az vigasztal, hogy az előnyök elvesztéséért cserébe kiváló előzéseket láthattunk. Ha már az előzések, kijelentem (már tavaly is megtettem), hogy Daniel Ricciardo egy zseni. Nem rajta múlt, hogy csapata nem fokozatosan javuló körülményekre készült. Kár érte. Mindenesetre a Vettel-Ricciardo oda-vissza előzgetést öröm volt nézni, akár a pálya karakterisztikájának köszönhettük, akár nem. Hogy miért nem ad motort a Mercedes vagy a Ferrari a Red Bullnak? Hát ezért! A már aeróban sem élmenő Red Bull második éve okoz meglepetéseket a Mercedes-korszakban. Danyil Kvyat, akinek a Hungaroringig érthetetlen módon inoghatott az ülése, kit nem győzött még meg, hogy helye van a Red Bullnál? Nem kellenek a helyére Max Verstappenek. Nem, nem fogok a negyedik helyen célba érő hollandról áradozni. Megteszik helyettem mások.

Vettel idei tizenkettedik(!) dobogóját hozta össze, ezúttal a tizenötödik helyről indulva. Kimi Raikkönen nyilván tiszta lelkesedésből szerzett mindösszesen kettőt. Lelkesedésének újabb nulla pont lett a jutalma, de most nem hibáztatott senkit. Mondjuk nem ment rosszul.

Az idei első duplanullát elkövető Williams érezhetően elfogyott már erre az évre, holott a tavalyi év második felében még ők voltak a második erő. Akkor megelőlegeztem nekik, hogy ezt a helyet 2015-ben is megőrzik. Mintha már írtam volna, hogy nem megy nekem a tippelés.

A Sauber 400. versenye is felejthetően sikerült. Először házon belül ütköztek a srácok a rajtnál, majd később Marcus Ericsson alatt makacsul megállt a szekér. Hülkenberg nyár óta különórákat vesz Maldonadótól, megint saját jogán esett ki, ráadásul Ricciardót is lezúzta. A McLarenek a Hungaroring óta nem szerepeltek ilyen jól. Alonso autójában új, Button alatt a régi motor dübörgött. A spanyol alatt majdnem beadta a kulcsot az újítás, ki is csúszott a pontszerző helyekről.

Nagyon remélem, hogy a hátralévő három versenyen nem kell ismét némaságra ítélnem magam.

 Vitriol a Facebookon

(Csak akkor szólj hozzá, ha káromkodás és személyeskedés nélkül is megy!)

Kép1 Kép2 Kép3