Szeretem, ha olvasnak. Ha egyre többen teszik, az még jobb. De nem minden rózsaszín. Összegzés a címlapra kerüléssel kapcsolatos tapasztalataimról, nyílt levél formájában. Úgy is régen írtam metablog posztot.

Mielőtt elkezdeném telesírni a posztot, még az elején leszögezem, hogy a blog.hu nélkül sehol se olvastak volna ennyien. Egy bloggernek állnia és fogalmaznia is kell a kritikát, de a mi helyzet akkor, ha az „otthonát” kritizálja?

 Kedves blog.hu és Index2 szerkesztők!

Nem olyan régen a bloggerek kételyeinek eloszlatása érdekében összehoztatok egy kiskátét, amiben felvázoltátok a posztok címlapra emelésének hátterét. Lássuk, hogy az alábbiak alapján átmegyek-e a szűrőn:

1. Frissesség. Forma-1 hétről-hétre, nem is lehetne frissebb témám.
2. Csak itt, csak most. Pipa. Nem írok máshol.
3. Érdekesség, egyediség. VANNAK SAJÁT GONDOLATAIM, mégis számtalanszor alulmaradok a középszerűséggel szemben. De ti tudjátok, miért a tízsoros bulvárszemét vagy lefordított cikk (hello, egyedi tartalom!) ér többet.
4. Először közölni. Igyekszem. Sokat javult a tempóm, de továbbra sem szeretem összecsapni a munkát. A versenyek leintése után 10 perccel baromira nem állok készen, elvégre vagy a futamot nézem, vagy teljes odafigyeléssel írok. Inkább legyek lassú, mint felületes. Nehezen hiszem el, hogy nektek fontosabb a gyorsaság az alaposság helyett, mégis ezt látni.
5. Képek. Ez alap. Mégis számtalanszor kerültem ki úgy címlapra, hogy a gondosan válogatott képeim közül egyet se tettetek az ajánlóba. Nem is jöttek úgy a kattintások.

+1. Olvasottság. Ez már nem szűrő, hanem a címlapra kerülés egyenes következménye. Nektek is fontos, nekem is. Hajjajj, de még mennyire az. Értem én, hogy ti adjátok a felületet, de a bloggerek töltik meg INGYEN tartalommal. Aki nem dolgozik hátszéllel, annak szinte minden egyes kattintásért meg kell küzdenie. Mostanában feltűnően sok az olyan oldal, aminek titkos az olvasottsága és semmilyen kommentelési felületet nem engedélyezett. Talán ezek lennének a rejtélyes szponzorált tartalmak?

+2. Kategória. Ha már kategorizáltok, csináljátok rendesen. Azzal kellett volna kezdeni, hogy minimum besoroltok a blog.hu hét alapkategóriájának egyikébe, az autó+sportba, amit a blogom elindításakor én is meghatároztam. Ha már a blog.hu címlapja is a kivételezetteké, hogy bízzon abban egy mezei blogger, hogy egyenlő esélye van a sikerre?

Megelőlegezem magamnak, hogy maradéktalanul átmegyek a szűrőtökön, azonban a posztok még a címlapon is kiszolgáltatottak maradnak. Idézet tőletek:

„Fenntartjuk magunknak a jogot, hogy a kiemelésről illetve a poszt elhelyezéséről mi döntsünk, de igyekszünk mindenkinek lehetőséget nyújtani a megjelenésre.”

Ez a lényeg. Végső soron ez befolyásolja a legfontosabb varázsszót, a kattintásszámot. A nyomtatott sajtóhoz hasonlóan az online platformokon sem mindegy, hogy mi hol jelenik meg. Az online világban hozzájön még a meddig is.                          Kép

Szeretek írni. Ars poeticám szerint valami olyat akartam létrehozni, ami nem utánozza a hírportálok F1-es rovatát, ahol nincs bulvár és normális hangvételű a kommentszekció is. A Vitriol egy öncélúnak is nevezhető egyszemélyes játszótér… izé, véleményblog, ahol nem titkoltan a saját szemüvegemen keresztül, kulturált hangnemben írok. Amikor úgy döntöttem, belevágok, nem volt vesztenivalóm. A kezdeti tapogatózó időszak után működni látszott a dolog, aztán a felfutó szakaszt követően valami megtört. Mind a mai napig zavar, hogy nem tudom az okát, miért esett vissza ősszel az olvasottságom. Illetve de. Sorozatban rosszkor, és címlapon belül előnytelen helyekre kerültek ki a posztjaim. Az egyszer fent, egyszer lent jegyében aztán újabb szerencsésebb időszak következett.

Leszóltam Kimi Raikkönent. Parodizáltam a rajongóit. Sajátosan gratuláltam Lewis Hamilton harmadik világbajnoki címéhez. Azért nem lett címlapos a felsorolás első eleme, mert nem ajánlottam be. A másik kettőt igen, és igazat megvallva azon sem lepődtem volna meg, ha az ügyeletes címlapszerkesztő egyszerűen a lomtárba teszi őket. Kikerültek. Ha az nem gond, hogy sorozatosan öntöm a vitriolt a mai Forma-1 két szent tehenére, mert kiváló forgalomgeneráló témák, akkor miért nem került címlapra a Spanyol Nagydíjról szóló összefoglalóm? Tudom, pünkösd volt, ez nem kifogás. A futam után percekkel élesített, nulla hozzáadott értékű, sima eredményközlés az miért mehetett ki? Ha az évközi Kvyat-Verstappen cseréről szóló posztom átment a rostán, akkor annak közvetlen folytatása miért nem? Nem tudom, mi lett volna frissebb tartalom, mint az alig nagykorú Max Verstappen első győzelmének háttéranyaga.

Nagy nehezen túltettem magam a mellőzésen, majd kaptam a következő pofont. A Monaco GP összefoglalója összesen másfél óra, még egyszer, MÁSFÉL ÓRA címlapot élt meg a nagy ritkán összejövő Index főoldalon. Éjszaka! Esküszöm, kép nélkül is többet ért volna egy Index2-s szereplés. Ha nem szándékosan szívattok (hova gondolok!), szeretném tudni, mi a fene baj van az írásaimmal, hogy nem kapok lehetőséget rá, hogy elérhető legyek a Nagy Indexes Sportrovaton és a blog.hu címlapon keresztül.

                                       Kép

Törtető vagyok, de a szélmalomharcot nem szeretem. Magasra helyeztem a mércét önmagammal szemben, persze, hogy piszkálja a hiúságomat, hogy hiába fektetek rengeteg energiát a blogba, nem érem el a kitűzött célomat. Én többet szeretnék, mint 15 perc hírnév, de mivel teljesen egyedül próbálok a víz felett lebegni, előbb-utóbb lehet elsüllyedek.

Ha többet nem kerülök címlapra, vagy örökre eldugnak valami kedvezőtlen helyre, legalább tudom, hogy nekem van igazam.

Hogy ne negatívummal záruljon a kirohanás, felidézem, mit írtam a blog születésnapjára:

„Sokszor látom, hogy az akadályok csak gyűlnek és gyűlnek, s talán sose érem el azt a pontot, amikor kijelentem: megcsináltam. Ha pedig nem érek oda, legalább az utam legyen érdekes.”

Vitriol a Facebookon

(Csak akkor szólj hozzá, ha káromkodás és személyeskedés nélkül is megy!)