Rosberg első koronája
Nico Rosberg elhitte, erős maradt és megcsinálta: ő 2016 F1-es bajnoka. 
Kép
A Forma-1 33. világbajnoka olyasvalaki, aki sosem kért a sajnálatból. Kikapott egyszer (2013-ban még szinte tét nélkül), kétszer (megtudjuk valaha, mi történt Spa’14 után?), háromszor (Austin15’ és a bizonyos sapka). A negyedik csapaton belüli vereségből már nem kért. Elmondása szerint is akkor döntötte el, hogy ebből elég, amikor visszadobta a sapkát. Az évközi és a bajnokavatás óta született reakciókat olvasva örökös (ellen)szurkolói vitatéma marad, hogy minek köszönhette Rosberg a sikerét. Megrázta magát / neki kedvezett a szerencse / mellé állt a csapat / nem vette elég komolyan a háromszoros bajnok csapattársa? Nem kell magyarázkodnia. Idén olyan nyomás alatt teljesített, amit csak egy háromszoros világbajnok, pályán kívül is pszichológiai hadviselés címszó alatt csatázó csapattárs jelenléte okozhatott. Hamilton tarthatja magát morális bajnoknak, de ugyanezen gondolatmenet alapján 2008 bajnoka bizony nem ő, hanem Felipe Massa. Ha Rosbergnek volt mit tanulnia tőle a pályán, ő is tanulhatna a némettől, hogyan kell viselkedni. Tudom, hogy rossz vesztes, de gratulálhatott volna látványosabban is, amikor először találkoztak a leintés után. Rosberg sem szeret, de legalább méltósággal tud veszíteni.
Még mielőtt valaki azt hinné, hogy oda akarok kilyukadni, hogy Rosbergnek azért „járt” ez a bajnoki cím, mert sokat szívott az elmúlt években a mezőny egyik legjobbja mellett, téved. Egy évvel ezelőtt inkább pesszimista voltam a visszavágásával kapcsolatban.
„Vannak, akik tipikus második számú versenyzőnek tartják és vitatják, világbajnok alkat-e egyáltalán.” – Mennyire (nem) jó Rosberg?
Felszívta magát, és lényegében azt követően talált motivációt, miután senki sem várta.
Utaltam ezzel Austin15’-re. Azóta ő is elismerte, hogy utána állt be gyökeres fordulópont a hozzáállásában.
Hogy mire lesz szüksége? Mindenekelőtt hiba nélküli rajtokra. Hitre, hogy meg tudja csinálni. A csapattársa gyerekes hadviseléseinek teljes figyelmen kívül hagyására. Vállrándításra, agresszióra, mikor mi kell.
Ezt mennyire eltaláltam. A-tól Z-ig megtette. A pontosítás kedvéért Hamilton jóval többször hibázott a rajtoknál.
A szerencsét/balszerencsét nem patikamérlegen mérik, mégis rémisztő látni, hányan követelnek időről-időre elégtételt a sorstól/karmától/kiskutya fülétől (…).
Aki az állítólagos sorsra kíváncsi, olvasson ezoizéket vagy írja meg kívánságát a Télapónak.
Vitatkoznék azokkal, akik úgy állítják be Rosberget, mint aki nem bírja elviselni a vereséget, és sértődött gyerekként viselkedik, amiért nem bír el Hamiltonnal. Mit is nyilatkozott szinte az autójából kiszállva a legyőzött Hamilton? „ha majd egyforma autónk lesz”, „nem a legjobb nyert, de hadd higgyék a többiek”, „nem hagytak minket versenyezni”. Én már azt se hiszem el neki, ha azt mondja, tiszteli Rosberget.
Egy valamirevaló bajnok nem dőlhet hátra, és egy valamirevaló csapat nem engedheti meg neki.
És egy valamirevaló csapat nem tűrheti, hogy bármely versenyzőjük ennyire a saját feje után menjen, mint Hamilton a szezonzárón.
Satöbbi. Ugyanúgy hozzásegítette a sikerhez az a mantrája, hogy csak az aktuális versenyre koncentrál. Persze ott lebegett előtte a végső cél, de tisztán látta az odavezető utat is. Abu Dhabiban a játszmák versenyét, összességében pedig a játszmák évét láttuk. Lehet szidni Rosberg stratégiáját, amiért Malajzia óta, vagyis Hamilton elfüstölése óta takaréklángra kapcsolt, csak minek. Kifizetődött. Érdekli akár Hamilton, akár a fotelszurkolók támadása, hogy nem méltó bajnok? Nem. Mindegy mit csinál, ha kockáztat, és nem jön be, az a baj (Ausztria), ha meg se próbálja (Mexikó), akkor meg az.
Ha kétesélyes a vébé, az a baj.
De Rosberg nem is esélyes, az a baj.
Ha felemeli a gázról a lábát, az a baj,
Ha nem és kiterel, akkor meg az a baj.
Legfrissebb információk szerint Rosberg 400 kilométerrel viseltesebb motorral érkezett a szezonzáróra. Többször láthattuk már korábban, hogy aki jelentős előnnyel érkezik a döntő fordulóra, csak ritkán kockáztat. Még a Verstappen elleni viszonylag kései előzése is alátámasztja, mennyire tudatos hozzáállás volt a részéről a kivárás. A németországi csattanásukat és Max Verstappen csakazértse mentalitását ismerve sokan nem vehettek levegőt az előzés pillanatában. Csak akkor előzött, amikor muszáj volt, nem pedig azért, mert Hamilton ráhúzta a fél mezőnyt, hátha történik valami. Hiába lassította az élmezőnyt, nem jött be. Mármint bejött, csak nem úgy, ahogy szerette volna. Rosberg nem sétált bele a csapdába, de a legvégén nagy taktikai fölényben előzgető Sebastian Vettel is átlátott Hamiltonon, és később nehezményezte a piszkos módszerét. Rosberg elmondása szerint nem érezte jól magát a sokáig kifizetődő gumitaktikán haladó Verstappen, később a kékzászlózás szajkózását végre elfelejtő Vettel nyomása miatt, de még ezek után sem tett szemrehányást Hamiltonnak, amiért nem lépett oda eléggé.
Hogy Rosberg észnél lesz, nyilvánvaló volt, és Hamilton direkt lassítós taktikája is érthető valahol, ez „mindössze” a csapatérdek szempontjából értelmezhetetlen. Oké, még Japánban eldőlt a konstruktőri cím, de a Mercedes nem az a csapat (egyik se az), ahol szeretnek lepattanókat adni az ellenfeleknek. Kivételesen a Red Bull és a Ferrari is esélyes volt a dobogóra, s azzal, hogy a pole-ból rajtoló Hamilton szándékosan úgy diktálta a tempót az élen, hogy az üldözőknek esélyük nyíljon Rosberg nyakára érni, minden volt, csak nem csapatmunka. A verseny során háromszor (!) szóltak rá, hogy növelje a tempót, utoljára már Paddy Lowe, a Mercedes technikai igazgatója nyomta le a rádió gombját. Kifejezetten tetszett, amikor megkérdezte a mérnökét, hogy hányadik helyen halad. Én is kérdeztem valamit, mégpedig a Mercedes pitwalljával együtt: WTF Lewis?
Egy út új irányt vett, kettő véget ért vasárnap. Jenson Button háromszázöt és Felipe Massa kétszázötven versennyel és egy (másfél) bajnoki címmel elköszöntek a Forma-1-től. Az öt nagy név közül kettő távozik, kettő marad, egyet pedig megkoronáztak. Szerk.: Öt nappal később Rosberg váratlanul bejelentette a visszavonulását.
(Csak akkor szólj hozzá, ha személyeskedés és káromkodás nélkül is megy!)
