Ötödik világbajnoki címével igazi elit klub ajtaja nyílt ki a Mexikóban küszködő Lewis Hamilton előtt. Miért élvezte ennyire ezt a szezont?

A poszt elején eddig a pontversenyt vezettem, ami ezen a ponton teljesen jelentőségét vesztette. Hamilton minden bizonnyal cseppet sem bánja, hogy a gumi okozta tapadáshiány megfosztotta attól, hogy a dobogón ünnepelhessen. Ilyenkor csak a végeredmény számít. Vettel előbb neki, majd később a Mercedesnek is személyesen gratulált. Hogy mit mondott a győztesnek? Azt, hogy a legjobb Hamiltont akarja jövőre, amit kérnie sem kell, Hamiltonnak presztízskérdés, hogy újabb világbajnoki címmel előzze meg a németet. Még az Amerikai Nagydíj előtt írtam egy „Kedves Lewis! Szinte pontosan három hónappal ezelőtt már gratuláltam a fantasztikus teljesítményedhez” kezdetű szösszenetet, amiben dicséretbe burkoltam a kritikámat, és tanácsoknak álcáztam azokat a jelenségeket, amelyek nélkül Hamilton nem lenne Hamilton, aztán elhangzott valami: az összes közül ezt az évet élvezte legjobban. Helyzetéből kiindulva volt miért.

1, Még mindig a Mercedes a legjobb. A tesztek után sem dőltem be nekik, azaz hogy a méréseik alapján a Red Bull még a Ferrarinál is gyorsabb. Nem gyorsabb, főleg nem megbízhatóbb, de legalább képesek a győzelemre. A Ferrarinál többször is rossz döntést hoztak a pályán, és főleg a fejlesztés során. Idén úgy kezdték az évet, hogy megvolt a tempó és a megbízhatóság is, mégis csőbe húzták magukat, amikor kicsúszni látszott a kezük közül az irányítás. Fejlesztési versenyben és szervezettségben senki sem verheti meg a Mercedest, szóval akár hátrányban voltak az év elején, akár nem, élcsapathoz méltóan dolgoztak.

2, A nyomás kérdése. Vettel megnyerte az első két futamot, és a szezon első felében háromszor közbeszólt a műszaki problémáit 2018-ra is átmentő Red Bull, mégsem állítom, hogy mindez soha nem látott terhet helyezett volna Hamilton vállára. Teljesítménykényszert nem nála, sokkal inkább Vettelnél láthattunk, akinek szintén presztízskérdés a másik legyőzése. Ahol a felszínen és a felszín alatt egyaránt gondok adódnak, az a versenyzőn is lecsapódik. Akin nincs ilyen nyomás, mégis mitől inoghatna meg? Vitaindító feladat: bizonyítsátok be, hogy idén nyomás volt Hamiltonon.

3, Kiegyensúlyozottság. Az előző pont szerves folytatása. A Ferrari és Vettel rejtélyes, találgatásokat magukkal vonzó gondja ismeretlen fogalom a Mercedesnél. Ahol összhang van, ott magától értetődik az eredmény, és teljesen mindegy, hogy az adott csapat az élen vagy a középmezőnyben sikeres. Ha a versenyző nem érzi jól magát a helyén, úgy érzi, nem kapja meg, amit ígértek neki, akaratlanul is kiütközik rajta. Mégis hogy lehetett eldobni az autót Németországban? Vagy hogy fordulhatott elő annyi hiba előzés közben? Nem szeretem a mindig is ennyit tudott Vettel, bezzeg Hamilton! szintű érvelést, igyekezzetek kerülni, ha ehhez a ponthoz lenne mondanivalótok.

4, Ideális csapattárs. Bajnokságot nyerni nem egyéni munka. Valakinek lemondásokkal jár, ezt a valakit pedig kettesszámúnak szokás nevezni. Ő az a pilóta, aki nem veszélyes az egyéni versenyben, ugyanakkor elég pontot képes szállítani a csapata konstruktőri címéhez. Valtteri Bottas minden várakozásomat alulmúlva űzi a szárnysegéd szerepet, és vesz részt a csapatmunkában. Általában a csapatmunka egyenlő a csapatutasítással, a csapat pedig átvitt értelemben a bajnokesélyes versenyzőt takarja. Kitartok a véleményem mellett: Kimi Raikkönen túl nagy szabadságot kapott a Ferraritól, túl sokszor hagyták a saját versenyét futni, és ezalatt nem az austini győzelmére célzok.  Ötödik Verstappen győzelem, szomorú Vettel, szokásos Raikkönen

Hamilton Austin előtt még arra számított, hogy tartogat valamit a saját fejlesztési zsákutcájából kitaláló Ferrari. Raikkönen győzelmét elnézve bejött, ám Vettel tisztázta a helyzetüket, hogy ami javulásnak tűnt, az a három-négy hónappal ezelőtti formájuk, ami pedig az ő formáját illeti, önvizsgálatot fog tartani. Ráfér. Mexikóban fokozatosan lépett előre a szabadedzéseken és az időmérőn, azonban nem a Mercedes, hanem a Red Bull állta útját. A Red Bullt kivéve mindenki a tapadást kereste. A ritkább magaslati levegő olyan mértékben csökkentette a gyártók közti különbséget, hogy a Mercedes szabályosnak minősített, értékes századmásodperceket hozó felnihűtése sem működött. (Szerk.: nem hát, mert nem is használták.) Max Verstappen megnyerte mindhárom szabadedzést, Daniel Ricciardo pedig az időmérőt. A holland kétszeresen bosszankodhatott, ugyanis a fékhibája nem akármilyen eredménytől fosztotta meg: nem csak a saját első rajtelsőségéről, hanem a legfiatalabb pole pozíciót szerző versenyző rekordjáról is. A Red Bull reális teljesítményét elnézve idén aligha nyílik több esélye. Egyrészt két versenyhétvége maradt hátra a szezonból, másrészt betölti azt a kort, amíg átvehetné a rekordot Vetteltől. Habár dühösen zárta a szombatot, vigasztalhatta, hogy tavaly sem az nyert, aki az élről rajtolt. Egészen véletlenül ő a harmadik helyről, aki a legjobban kihasználta szélárnyékot a rajt után.

Ricciardo „karnyújtásnyira került ahhoz, hogy beleessen a sikertelenség frusztrálttá, a frusztráltság sikertelenné tesz nevezetű spirálba”, érthető, hogy sokat jelentett neki az időmérős siker. Ez az első nem monacói rajtelsősége (a háromból), nem mellesleg ő javított legtöbbet az utolsó mért körére. Új csapatánál nem nagyon számíthat ilyesmire. Az idei gyári Renault megbízhatóbb a Red Bullnál, ott kevesebb a műszaki hiba, viszont ennek pontokban jelentkező ára van: se győzelem, se dobogó, csak a hatalmas lemaradás az élcsapatoktól. Ricciardo legfeljebb azért szabadulhat fel az új színekben, mert már m Verstappen lesz a csapattársa. De Mexikóban még a holland az, és a Red Bull első sor a kettős győzelem mellett a Red Null veszélyét is magában hordozta. Ezt jegyeztem fel az időmérő után a blog Facebook oldalán:

Ricciardo nyer, ha...

- nem lesz Red Null

- nem lesz műszaki hiba

- nem lesz boxhiba

- nem megy neki pl. Vette

- nem tör ki vulkán

- nem lesz földrengés

Pontosabban is fogalmazhattam volna: nem ér célba Ricciardo, mert ez és ez történik. Az egyik bejött, persze hogy a műszaki hiba. Verstappen a rajtnál lemásolta a tavalyi nagy pillanatát, amihez most egy autó szélárnyéka is elegendő volt, Ricciardo pedig visszacsúszott a harmadik helyre. Végül néhány körrel a leintés előtt a második helyen érte utol a balszerencse. Sosem tudjuk meg, működött volna-e az egy kiállásos taktikája. A harmadik helyen befutott Raikkönen Ferrariján működött, a második Vettelén nem, a legtöbb kört az élen töltő Verstappen Red Bullján sem, a Mercedeseken meg főleg nem. Nyolcadik kiesésével Ricciardo akkora hátrányba került, hogy már esélye sincs előrébb lépni a ponttáblázat hatodik helyéről. Verstappennek elméletben még nyitva áll a harmadik hely, amiért a mezőny két finnjével kell megküzdenie.

A Mercedes-mentes dobogóval záródó versenyen kört kapott az ötödik helyezett, de hatodiktól lefelé már kettő járt. „Élő” DJ a dobogón és más helyszíni koncertek helyett én látok égetőbb problémákat is.

A többiek:

Racing Point Force India: dupla nulla. Sergio Perez hazai közönség előtt adta fel, Esteban Ocon vétlen félként Nico Hülkenberggel koccant a rajtnál.

Williams: dupla nulla.

Renault: Carlos Sainz feladta, Hülkenberg hatodik lett.

Toro Rosso: Pierre Gasly egy pénteken mindössze két installációs kör erejéig kipróbált motor miatt kapott hátrasorolásos büntetést, de ezzel együtt is tizedik helyen végzett.

Haas: dupla nulla. Nincs még egy ilyen pálya, amin ennyire gyengék.

McLaren: Fernando Alonso kiesett, Stoffel Vandoorne Baku óta először pontot szerzett, rögtön négyet a nyolcadik helyen.

Sauber: kettős időmérős top10 után kettős pontszerzés, Charles Leclerc-t hetedik, Marcus Ericsson kilencedik helyen intették le.

Ez történt tavaly. Szintén Maxikó.

Vitriol a Facebookon

(A képek nem tőlem származnak, és felhasználásukból nem keletkezik anyagi hasznom.)