A pillanat, amiért érdemes volt megtartani a szezont
Egyetlen méter versenyt sem láttunk 2020-ban, amikor a kényszerszünetben bejelentett átigazolások hallatán máris jobban vártam a következő évet, mint az idei, hónapokig halasztott szezont. Miért volt érdemes mégis megtartani, amikor annyi sporteseményt lefújtak?
Mindjárt év elején szabadkoztam, amiért már félidején lecsaptam az előző, 2019-es szezont:
„A blog régi olvasói tudják, hogy nem csak a szezonzáró poszttal, hanem egy-két futamtól eltekintve a 2019-es szezon teljes második felével adós maradtam.”
Bár megadtam az esélyt, az idei szezonnal is ugyanúgy jártam. Tavaly tizenhat bejegyzést írtam, idén azt is alulmúltam. Számítottam arra, hogy feladom, ahogyan arra is, hogy ilyen-olyan okokból még tovább esik a blog látogatottsága. (Egyelőre nem tervezem archiválni vagy törölni, legkésőbb félévente jelentkezni fogok, de ez most nem szolgálati közlemény tartalmú poszt.)
A több körben összerakott és a megszokotthoz képest rövidebb versenynaptár, a fejlesztések befagyasztása és az új szabályrendszer 2022-re csúsztatása ugyanúgy a Mercedes és Lewis Hamilton rekorddöntésekkel övezett sikerét ígérte, de mindezek ellenére nézőként és bloggerként is nekiláttam a szezonnak. A Ferrari rögtön az elején olajcseppenként elvérzett, és Mattia Binotto csapatfőnök saját állítása szerint többszöri elpróbálás után merte telefonon kitenni Sebastian Vettel szűrét, aki tudomásul vette, hogy vagy talál másik csapatot, vagy vége a hanyatló örvénybe került pályafutásának. Másik csapatot a Ferrari helyett, amihez évtizedek óta érzelmileg is kötődött?
Simán. 
Egyszer talán folytatódik a régi 2016-os posztom, és megtudjuk, hogy ennyi év csalódottság után mennyire is jó Vettel. Vagy az azóta másodjára csapatot váltó Daniel Ricciardo. Vagy a statisztikában mindenben legjobbá váló Hamilton. Esetleg a harmadik (!) renault-s korszakára készülő Fernando Alonso. Vagy végre kiderül, mennyire jó Max Verstappen, akinek portréjával évek óta adós vagyok. Eljutottam odáig, hogy most már szinte megkedveltem a hollandot.
„Végül július elején elindult a szezon és Hamilton újraírta a Forma-1 történelmét. A július eleji szezonnyitón Valtteri Bottas nyert és új arcot láttunk a dobogón, majd a második osztrák verseny óta ugyanúgy lapítja a mezőnyt a Mercedes úthengere, gyakorlatilag ellenfél nélkül, mint a turbóéra legelején, miközben Lewis Hamiltonról lepereg a káosz és három keréken is nyer. Aztán megtudtuk, hogy Max Verstappen még mindig jobban vezet, mint a nagyanyja, majd miután kiderült, hogy Barcelona második neve továbbra is a kiszámíthatóság, és Spa sem hozott újat, szünetet tartottam. Pierre Gasly körülményeknek is köszönhető győzelme megérdemelt egy külön posztot, de a mugellói olasz futam már nem pazaroltam a szavakat. Ahogy a Barcelona-díjas módon minősíthetetlen Szocsi sem érdemelt összefoglalót.”
Az idézet óta eltelt fél szezon, a Mercedes és Hamilton úthengere hengerelt a beugró pályákon is, és a lehető legkényelmesebb pozícióból várják a trónkövetelők megérkezését. Úgy tíz év múlva… Vagy egyenesen soha.
Gasly emlékezetes először és utoljára képsorozata óta az első győzelmére tíz évet váró Sergio Perez is megérdemelte volna kiemelést. Hamilton és a Mercedes megnyerték, amit lehetett, de a legfontosabb pillanat, amiért érdemes volt megrendezni ezt az összességében kiszámítható szezont, az Romain Grosjean csodával felérő megmeneküléséhez köthető. Kit érdekel, hogyan lett Bottas második az egyéni pontversenyben vagy hogyan végzett annyi év után harmadik helyen a McLaren a konstruktőri bajnokságban, amikor Grosjean főnixként kiemelkedett a lángokból?
A búcsúzások szezonját láttuk. Versenyzőkét csapataiktól vagy egyenesen a Forma1-től, de elköszönhetünk csapatnevektől is. Álmoktól (Vettel és a Ferrari) és legendáktól (a Williams). Én még nem szeretnék végleg búcsúzni. Sokat jelentett az írás, azonban jól emlékszem, hol tört meg még 2019-ben a lendületem. Szeretném, ha jövőre is találkoznánk. Külön üdvözlöm azokat, akik az inaktív időszakaimban találtak a blogra. Kár, hogy nem jöttetek hamarabb...
Nektek mi volt az év pillanata?
Vitriol a Facebookon
(A képek nem tőlem származnak, és felhasználásukból nem keletkezik anyagi hasznom.)
