A Ferrari-kaszting örökös nyertese: Kimi Raikkönen

A Ferrarinál elébe mentek az elharapódzó pletykáknak, és már most bejelentették, hogy Kimi Raikkönen 2017-ben is a kötelékükben marad. Miért ragaszkodnak hozzá ennyire? Mit tudhat, amit más nem?
Kép

Nincs még egy olyan versenyző a mezőnyben, akinek visszavonulását évek óta ekkora figyelem övezné, akiről úgy tűnik, minél többen akarják F1-en kívül látni, ő annál tovább marad. A sajtó minden évben kinevezi az átigazolások kulcsfigurájának, és kasztingot rendez a helyére. Idén már az Ausztrál GP előtt elkezdődtek a találgatások, ami nem éppen azt a stabilitást sugallta a külvilág felé, amit a Ferrari láttatni akart. Akinek szinte hétről-hétre mást képzelnek a helyére, az mindennek nevezhető, csak stabilnak nem. Ne felejtsük el, hogy ugyanarról a pilótáról van szó, akit 2009 végén olyan gyorsan kellett meneszteni Fernando Alonso kedvéért, mint amilyen gyorsan Michael Schumachert elküldték miatta. Most, amikor lelépési pénz nélkül is megválhatnának tőle, gyakorlatilag betonba öntik, és nem abban az értelemben, ahogyan a maffia tünteti el a nemkívánatos személyeket. 

Szóval mit tud ő, amit más nem?

Talán nem véletlen az időzítés, hogy a Ferrari most, a 100. közös versenyhétvégéjükön jelentette be, hogy eddigi utolsó világbajnokuk még mindig nem vonul vissza. Pedig az idei elképzelt kaszting semmivel sem volt vadabb, mint a 2015-ös, habár a lista elején szereplőket már év közben ki lehetett húzni:

  1. Max Verstappen: mióta erős belső hátszéllel kitúrta Danyiil Kvyatot a Red Bullból, tárgytalan. Hosszú távra szól a szerződése, és nem hinném, hogy fiatal kora miatt valaha komolyan felmerült a neve a Ferrarinál.
  2. Daniel Ricciardo: második éve tartom, hogy ő lenne a legjobb Raikkönen helyére, s idén végre a sajtó is megpiszkálta, hogy mi lenne ha, ismét Vettel csapattársa lenne. Ha nem bontható fel nemrég életbe lépett új szerződése, még két évet kell várni arra, hogy újra elérhető legyen. De minden szerződés felbontható, még a Red Bullnál is. Ha egy négyszeres világbajnok leléphetett tőlük, akkor bárki. Főleg, ha nem akar úgy járni, mint honfitársa, Mark Webber.
  3. Carlos Sainz: ugyan a spanyol sajtó megszellőztette a nevét, de Ricciardóhoz hasonlóan neki is meg van kötve a keze. A Red Bull ülései elméletileg évekig foglaltak, szóval egyelőre nem világos, miért marasztalta 2017-re is a Toro Rosso.
  4. Nico Rosberg: nem csak a két német egy csapatban felállás miatt tűnt a legmerészebb jelöltnek. Érdekesség, hogy akkor merült fel a neve, amikor még nem ütött be az idei krach a Mercedesnél.
  5. Valtteri Bottas: finn helyett finn? A tavalyi kaszting főszereplője szinte összeroppant a találgatás okozta nyomás alatt, amit később ő is beismert. Mivel a szerződése év végén eleve lejár a Williamsnél, ingyen is vihette volna a Ferrari. Neki talán nem lesz legközelebb.
  6. Romain Grosjean: annak ellenére, hogy a Ferrarival szoros partneri kapcsolatot ápoló Haas versenyzője, állítólag nem számoltak vele. (Esteban Gutierrezzel szintén nem.)
  7. Nico Hülkenberg: minden évben felmerülő örök ígéret, de egyben a legesélytelenebb jelölt. A Le Mans győzelem nem elég, a Forma-1-ben pedig még dobogón se állt. Bottashoz hasonlóan talán neki sem merül fel többet a neve.
  8. Sergio Perez: miután Ricciardo magára csukta a kaput a Red Bullnál, ő lépett elő favoritommá. Valaha tagja volt a Ferrari utánpótlás akadémiájának, az akkori sajtó már Massa helyére is számolt vele. Képes volt megvillanni a 2012-es Sauberral, lehúzott egy szezont a leszállóágát megkezdő McLarennél. Mostani főnöke azt állítja, hogy nem is állt tárgyalásban a Ferrarival.

Kép

Még mindig nem derült ki, mit tud ő, amit más nem

A fentebbi listából kiderült, hogy nem azért tartotta meg Raikkönent a Ferrari, mert nem volt jobb jelölt a helyére. A Ferrari nem szeret kísérletezni, ők járt utat a járatlanért nem hagynak el, s úgy tesznek, mintha tudomást se vennének a pilóták piacáról. A mindenkori mezőny nagy többsége ölni tudna egy Ferrari-ülésért (nyíltan kettesszámúért is), de a csapat olyan maradian áll a versenyzői kiválasztásához, hogy évről-évre saját magukat akadályozzák a változásban. Az sem titok, hogy Raikkönen jó teljesítménye egyre szűkebb tartományban mozog, s nehezen alkalmazkodik az autók vezethetőségét érintő változásokhoz. Erre megtartották 2017-re is, amikor a 2014-es csomag óta legkomolyabb újítások érkeznek. Mielőtt záporoznának az olyan kommentek, hogy nem ő hátráltatja legnagyobb mértékben a Ferrari fejlődését, mert az egész csapat tévúton jár, hozzáteszem, ebben van igazság. Nem ő a toporgás egyetlen oka. A „majd jövőre!” jelmondat mögül évek óta kikopott a tartalom. Sorozatban elverte őket a Red Bull, gyengén kezdték a turbó korszakot, ezalatt elfogyasztottak több csapatfőnököt és Luca di Montezemolo Ferrari-elnököt, s az se oldotta meg a problémáikat, hogy engedve a nyomásnak elküldték a sikerességük egyik akadályának tartott Felipe Massát. Végül nagy reménységük, Fernando Alonso magától is búcsút intett Maranellónak. Mi maradt? A fejetlenség és az a veterán Raikkönen, akinek 2014-ben kezdődött második Ferraris korszaka másról se szól, minthogy mindenki azt találgatja, mikor váltják le. Kétszer megúszta. Először Fernando Alonso 106, majd Sebastian Vettel 128 ponttal mosta fel vele a padlót év végén. Jelenleg ugyanannyi pontja van, mint Vettelnek, azonban a mostani kép erősen sarkos. A finn tavalyi pechsorozata átvándorolt a garázs másik oldalára, és a német nagyjából 50 pontot dobott el taktikai hibák vagy vétlen baleset miatt. Raikkönen kevesebb pontot veszített, és főleg a csapattársa és a Mercedes lepattanóinak köszönheti a pontegyenlőséget.

Kép

Apropó, Vettel. Az újabb messiás. Nem kérdés, hogy az (egykor nyíltan, újabban csak burkoltan) első- és másodikszámú felállást kedvelő Ferrari nem szakított a régi hagyománnyal, és Raikkönen - aki a négyszeres világbajnok Alain Prost szerint is csak egy vízhordó – nem azért van még mindig ott, hogy történelmet írjon velük. Egyszer már írtak. Biztosan nem bánnák, ha a finn ismét világbajnok lenne velük, de erre minimális az esély, különben is ott van Vettel, akiről mindenki tudja, hogy a következő többszörös bajnokuknak szánnak. S ha Vettel nem ugyanezt akarná gyerekkora óta, nem hallanánk tőle olyan szólamokat, hogy türelmes, és hogy mennyire bízik a csapatban. Még akkor is, amikor miattuk bukik el győzelmet vagy dobogókat. Az más kérdés, hogy Alonsótól is hallottunk ilyet, akinek végül öt szezon után elege lett az ígéretekből. Nos, Raikkönennek nincs elege. Hiába mondja, hogy még mindig motivált, nem hiszek neki. Sztoikus. Neki minden jó, nem akadékoskodik, nem emeli fel a szavát, és ami a csapat számára legfontosabb: vállalja, hogy a számára szimpatikus Vettel hátvédje legyen. Így nem csoda, hogy a Ferrarinál jobb hangulat uralkodik, mint a Mercedesnél. Hogy a Ferrari feláldozná-e a pozitív hangulatot az eredményeket hozó, de egymást maró versenyzőkért? Ennek a kérdésnek csak akkor volna értelme, ha Raikkönen egy domináns autóval topogna egy helyben. Halkan teszem hozzá, hogy mire ismét világverő lesz a Ferrari, addigra rájönnek, hogy ezt a házasságot régen fel kellett volna bontani. Emlegettem korábban, pont Ausztria után, hogy ha a sikertelenséget egyelőre jól viselő Vettelt nem motiválja senki, akkor jön az igazi baj a Ferrarinál. És az autó versenyképességéről még szó sincs. Most pontosítok: ha nem készteti Vettelt folyamatosan jobb teljesítményre egy valóban motivált, versenyképes csapattárs, aki legyen fiatalabb vagy idősebb tőle, semmi nem menti meg a Ferrarit attól, hogy újabb évtizedet várjanak a következő bajnoki címükre. Persze, hogy dicséri Vettel Raikkönent: tudja, hogy nem jelent rá veszélyt, amit Ricciardóról nem mondhatott el. Ennek a párosnak egyszer már elváltak útjaik, álljanak csak össze megint!

  Kép

Mindeközben a Sky Sports már azt képzeli, hogy a Ferrari elnöki akaratra egyenesen Lewis Hamiltonnak készíti elő a helyet, Raikkönen köszöni szépen, elégedett a helyzetével. Ha egyesek szerint Massa/Button/Alonso az, aki nem tudja, mikor kell visszavonulni, akkor ő mit csinál? Ja, MEGAGIGABRÉKING, kapott még ki tudja mennyi ajándék évet.

Vitriol a Facebookon

(Csak akkor szólj hozzá, ha személyeskedés és káromkodás nélkül is megy!)